A 80-as években működő Mikroelektronikai Vállalatnál volt egy félvezető szenzor osztály, melyet én vezettem. A hőmérsékletszenzorok területén elért új eredményeink arra az elhatározásra ösztönöztek, hogy érdemes lenne a távfűtött lakásokban a felhasznált hőenergia mérésének problémájával foglalkozni. Erre a munkára akkor a vállalat megszűnése miatt nem kerülhetett sor.

A probléma továbbra is foglalkoztatott, és találmányi bejelentést tettem az Országos Találmányi Hivatalnál Hőenergia-számláló termooszloppal címmel. A lefolytatott újdonságvizsgálat elgondolásaimat új, eredeti találmánynak ítélte, és 2006-ban 224 509 lajstromszámmal a szabadalmat megadta. A Magyar Feltalálók Egyesülete 2004. év során Genius Europe címmel kiállítást rendezett, ahol nekem is lehetőség adódott találmányom ismertetésére. Az egyesület munkámat ezüst érdeméremmel jutalmazta, és ez idáig ez az egyetlen értékelés munkámról. Habár számos levelet elküldtem különböző illetékeseknek, semmilyen visszajelzést nem kaptam. Ez a kudarc odavezetett, hogy nem fizettem be az oltalomért kirótt illetéket, ezért a szabadalmi védelem megszűnt.

A dolog érdemi részét vizsgálva legyen szabad az alábbi gondolatkísérlettel előállnom. Képzeljünk el a távfűtött helyiségben lévő radiátorok helyére olyan elektromos fűtőeszközt elhelyezni, amely pontosan azonos hőmérsékletet biztosít a helyiségben, mint a valóságosan ott működő radiátor. Ennek a körülménynek fennállása esetén az elektromos készülékben disszipálódott teljesítményt tekinthetjük a radiátor hőteljesítményének. Az elektromos teljesítmény fogyasztásmérésére számos műszaki megoldás ismeretes. Valamelyikük analógiájára kialakított mérőeszközzel mérve a hőteljesítményt, meghatározható a fogyasztott hőenergia mennyisége. Ha a szolgáltató megadja az egységnyi hőenergia árát, akkor az a számlakészítés alapjául szolgálhat.

Dr. Pásztor Gyula, a műszaki tudomány kandidátusa