Engem főként az elgazosodott területek, elhanyagolt erdők rendbetétele fogott meg. Valóban katonás feladat, szép, rendezett pázsit, sorban, vigyázzban álló fák, sorakozó!

De mielőtt ennek nekilátna a hadosztályaival, nem ártana egy kis környezetismeret. Példaként Szlovéniát, Ausztriát, Németországot említette. Valóban, mikor én is először kint jártam, nagyon tetszett a rendezett, gyomnövénymentes táj. Csakhogy azóta már kiderült, hogy a gyomokat kiirtva nagyon sok rovar is eltűnt (nem véletlen, hogy a németeknél pl. szinte nincs rovarhulla a szélvédőn). Persze ennek folyamodványaként a madarak is megfogyatkoztak. Most aztán kapkodnak, hogy visszaállítsák az eredeti ökológiát, és ez többe fog kerülni, mint a kiirtása.

Nem vagyok zöldpárti, de eléggé foglalkoztatott mindig is a biológia, az egymással összefüggő rendszerek megismerése. Elegendő egy lépcső eltüntetése, és már borul is az egész.

Tehát az elgazosodott területeknek is fontos szerepük van. Ahol egyébként sem lehet ésszerű gazdálkodást folytatni, azt a földet hagyjuk magára. Az erdőgazdálkodás is sokat változott, mert a glédában álló fák, a tiszta erdő nem nyújt a vadnak búvóhelyet, életteret, ezért valóban hagytak „elvadulni” erdőterületeket. Főként ez még akkor működött igazán, amikor erdészeti és vadgazdálkodási szempontból egy gazdája volt a területnek.

Kérem, ne kövessük Rákosi elvtársat! A Hanság lecsapolásával például olyan kárt okoztak, hogy (nekünk már 1971-ben megmutatta a tanár úr) nem kellett 20 év, és úgy felborult a talaj vízháztartása, hogy őshonos fák száradtak ki sorra. Mert ott is katonásan megmutatták a KISZ-es fiúknak, hogy „elvtársak, erre ássunk egy árkot”, szakértelem nélkül persze. A természettel nem lehet katonásdit játszani.

Juhász László Gödöllő