A példaszerűen demokratikus és egyszerű régi törvény helyébe, mely a legkisebb közösségeknek is lehetővé tette, hogy a többivel egyenjogú egyházakat, hitközségeket hozzanak létre, olyan jogszabály léphet, mely a hatalmat felhatalmazza, hogy kénye szerint minősítse a vallási csoportokat, tehát a vallásos állampolgárokat. A tervek szerint magyarországi (!) létszámuk és magyarországi (!) megjelenésük időpontja szerint jogszerző/jogfosztó kategóriákba sorolják a lényegük szerint egyetemes felekezeteket, melyek nagy többsége nem is nevezheti majd magát többé egyháznak. De ez még semmi.

Rendszeres időközönként megtárgyalja és eldönti az aktuális parlamenti többség, hogy egy-egy egyház adott-e annyit a magyar kultúrának és történelemnek, hogy a kiemelt előnyökkel járó „történelmi” kategóriába kerüljön. Hadd pedálozzon minden felekezet a hatalom kegyéért. Lennemég egy vagy több bizottság is, mely eldönti, mi hitelv, mi nem az, mi érdemes rá, hogy felekezete legyen,mi nem,milyen kifejezés szerepelhet a felekezet nevében, milyen nem. Előbb bianco létrehoznák a kategória-rendszert, aztán határoznák meg, hogy melyik kaszt milyen előnyöket élvez, milyen hátrányokat szenved, hogy fogják létszám-megállapítás végett a felekezeti hovatartozást nyilvántartani.

Mindez borzasztó lenne. De kit zavarna? Tíz emberből kilenc vagy nagyon ritkán, vagy soha nem jár templomba, nyolc vagy csak „a maga módján” vallásos, vagy sehogy. Őket ez nem igazán érdekli. Akik érintettek, túlnyomórészt a nagy és, ha nem is olcsón, de megvásárolható egyházakhoz tartoznak, melyek persze támogatják a saját pozitív és konkurenciájuk negatív diszkriminációját, az pedig kivált örömükre szolgál, ha csak súlyos anyagi és presztízsveszteség árán lehet kiszakadni belőlük. Kádárt is ezért szerették, szolgálták. Feltételes módban fogalmaztunk, s a feltételek nem biztatóak. Az illetékes államtitkár a tavasz elején azt ígérte, a tavasz végére benyújtják a javaslatot a fentiek szellemében. Nem tették. Az elszánás tipródásba hajlott, s így lehet a tervezet jobb s rosszabb is. Csak jó nem. Mert épp a jó helyébe állítják.

Amiről azt mondják, tarthatatlan, s az nem él vele vissza, aki nem akar. Ez részigazság, és részben is csak azért, mert az állam nem csak közfeladatok ellátását finanszírozza. Azokat sem szektorsemlegesen. A hatalom teremt lehetőséget a visszaélésre, hogy erre hivatkozva Isten-ügyi ítélőszékké tolja fel magát. Az ősbűn a vatikáni megállapodás volt. Másfél évtizede szemezgethet a hatalom az egyházak között: kivel köt megállapodást, kivel nem. Ha az ősbűnt jóvá nem teszik, szükségszerű, hogy a törvény az önkény és diszkrimináció gyakorlatához igazodjék. A vatikáni megállapodást „baloldali” kormány kötötte, „jobboldali” ellenzék tapsolta, csak a ledoktrinerezett liberálisok huhogtak, hogy ezen a lejtőn nem lehet megállni. És tényleg nem.

Erdő Péter bíboros a páternoszterben