Elmondta, hogy a konzultációs kérdőív két vonalkódot tartalmaz: az egyik a borítékolást segíti, és a Magyar Posta kérésére került rá, mint oly sok más átlagos postaküldeményre. Ez személyes adatot nem tartalmaz. A kérdőíven szereplő vonalkód pedig egy, a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) által „véletlenszerűen generált, és a kiküldött kérdőívre érkező válaszok feldolgozását segítő azonosító szám.”

Ezek után kaptam magam és megnéztem a családomnak, öt embernek postázott kérdőív vonalkódjait. Azt már sokan tapasztalták, hogy a pénztárnál, ha a vonalkódolvasó nem tudja beolvasni a vonalkódot, a pénztáros a kód mellett található számokat pötyögi be a pénztárgépbe, és minden rendben lesz, a rendszer felismeri az árut. Szijjártó úrral ellentétben, én három vonalkódcsoportot találtam. Az első a leghosszabb alatt lévő számok, öt egymást követő számot alkottat. A második a június 15-i dátumot formázta, a harmadik sorozat pedig tényleg egy véletlen számgenerátor munkájának látszott. Elgondolkoztam.

A dátum egyértelmű. De a másik kettő közül melyik kell a postának, és melyik a hivatalnak az azonosításhoz? Tételezzük fel, hogy a harmadik számsor kell a hivatalnak, mert az úgy néz ki. De akkor miért kell a postának beazonosítania mind az ötünket külön-külön? Holott egy kézbesítési címen lakunk?

Egy jó vonalkódbeolvasóval, a visszaküldött kérdőíveket leolvasva nemcsak az egyes emberek véleményét lehet megtudni, hanem az egész családét! Szóval hiába véletlenszerű a vonalkódrendszer, a postai kód segítségével összekapcsolhatják a válaszolót az adatbázisukkal, beleértve az egész családot.

Az már csak hab a tortán, hogy az aláírás helye mellett van egy csillag, és mint gyakorlott prospektusolvasó, rögtön megnéztem, mit is jelent? Hát azt, hogy hozzájárulok a további konzultációk megküldéséhez. De én az elsőt sem kértem!

Ábrahám Zoltán Székesfehérvár