Olvasom, hogy a mentőautók új logót és sárga színezést kapnak (Sárgák lesznek a mentőautók, május 7.). Ha igazak a mentőgépkocsik műszaki állapotáról naponta megjelenő hírek, úgy gondolom, nem a szín- és logóváltoztatás lenne az elsődleges feladat. Én a festés helyett néhány új kocsit vennék, a többinél pedig a lecserélés során térnék át az új színre és logóra. Nem így lenne ésszerű és gazdaságos?

Még egy észrevételt szeretnék tenni, nevezetesen a képviselők végkielégítésével kapcsolatban. Én úgy gondolom, nem a kétmillió forint feletti összeget kellene megadóztatni, hanem módosítani a törvényt. Mivel a képviselőket határozott időre – 4 év –választjuk, ehhez illene a végkielégítést „illeszteni”, mondjuk 1-2 hónapi díjazással. Aki elindul, tudja, meddig terjed a mandátuma, igazítsa ahhoz a későbbi életviteli elképzeléseit.

Mészáros László nyugdíjas gépészmérnök

Nemzetünk „elitjétől” az egyszerű állampolgár legalább európai stílust várna el, ez a „pofátlan” jelző már kezdte kiverni nálam a biztosítékot. Aztán jobban belegondoltam, és igazat kell adnom nekik, mert számoljunk csak utána! Jogos a felháborodás és a pofátlan jelző!

Hogy jön ahhoz egy 25-30 év szolgálati idővel rendelkező tanár, köztisztviselő, hogy 12-18 havi végkielégítésként felvegyen 3-5 millió forintot? Nem pofátlanság ez ahhoz képest, hogy Lázár János vagy éppen Szijjártó Péter két hónap alatt kap ekkora járandóságot?Hogy a PSZÁF volt elnökének és volt bankvezéreknek jogszerű, törvényileg biztosított a horribilis összegű végkielégítés? Valóban van itt pofátlanság, csak esetleg az előjel vagy az irány nem stimmel.

Dr. Répássy Péter tanár

A minap a Murányi utca járdájának bal oldalán ballagtam hazafelé a Garay piacról. Elém állt egy kb. két méter magas óriás. Kb. 35 éves, nyírt szakáll, fekete bakancs, nadrág és szemüveg. Mi a gond? – kérdeztem tőle. Takarodj a jobb oldalra, paraszt! – válaszolta. És ha nem? Akkor megeszlek, b… meg! Kikerültem ezt a barmot (nem voltunk egy súlycsoportban). Kirabolni nem akart, csak megalázni egy 77 éves embert. Sikerült. Ez van ma Magyarországon!

(Név és cím a szerkesztőségben)

Az Eurovíziós Dalfesztivál szavazása soha nem a dalokról, hanem az országok közötti kapcsolati háló erősségéről szól. És hát lássuk be: nekünk nincsenek jó barátaink, rokonaink, akik jó szívvel gondolnak ránk. Wolf Kati dala valóban jó volt, az előadás is elegáns, visszafogott, szép. Mégis kudarcot vallott, nem a dal miatt, hanem mert magyar.

Vajon hány honfitársunk jár még így, ki-ki a saját területén? Hiába tehetséges, ügyes, hozzáértő, mégis kíséri a megítélését az országhoz való, jelenleg egyre hűvösebb viszony. Ki a felelős? Szerintem az az arrogáns, önző politikai kurzus, amelyik ma hatalmat akar gyakorolni minden és mindenki felett. Felelős a kudarcért a mi csalhatatlan, tévedhetetlen politikánkat és a gazdasági vezetésünket másokra erőltetni akaró kormányunk, amely úgy viselkedik Európa igen fontos színterein, mint elefánt a porcelánboltban. Szinte tragikus, és ami még tragikusabb, valószínűleg ebből sem tanulunk semmit. Beérett a kormány külpolitikája, gratulálok.

Panda Ágnes Tünde Tahitótfalu