Európában a gazdasági korrupciót tekintve csak Oroszország áll rosszabb helyen nálunk a feketelistán. Az Ernst & Young felmérése ezt a lesújtó képet mutatja. A megkérdezettek 45 százaléka saját működési területén nap mint nap szembesül a jelenséggel, és hiszi, hogy enélkül nem is születhetnek számára kedvező üzleti döntések.

A hatalommal való visszaélés, a kenőpénz, a megvesztegetés, a hálapénz és a protekció egész rendszereket képes mozgásban tartani, és ennek haszonélvezői önszántukból nem is hajlandóak tenni ellene. Társadalmi léptékű jelenségről, össznépi játékról van szó, amelyben a zsetonok pozíciótól függően le vannak osztva. Lent kevesebb, fent több jut, de a vesztes a társadalom egésze.

Nincs olyan párt, amely ne tűzné zászlajára a korrupció elleni harcot, hogy aztán kormányra jutva, az érdekszférákkal szembesülve ne fordítana hátat az ígéretnek. Ilyenkor jönnek elő pótcselekvésként az üvegzsebprogramhoz hasonló intézkedések. A Fidesz korrupcióellenes harca eddig például a szocialisták elszámoltatásában merült ki. Pedig egy évvel ezelőtt Navracsics Tibor már miniszterelnök-helyettesként keresztes háborút hirdetett, mondván: „a korrupció, mint a rozsda, úgy marja szét a közjóba vetett hitet, rombolja szét az állam és polgárai közötti bizalmi viszonyt”.

A kormánykoalíció azonban gyakorlatilag semmit sem tett a legtöbbet bírált korrupciós gócok kivágásáért. A már-már kőbe vésett pártfinanszírozási törvény, a képviselők költségtérítése körüli botránysorozat mind az elit gyarlóságát és kapzsiságát illusztrálja, nem is szólva a pártkasszák feltöltésében aktív szerepet játszó közbeszerzésekről. Ez közös ló, de olyan, amelynek nem túros a háta, sőt, jól lovagolható.

A közbeszerzéseknél változást ígérnek, ősztől új jogszabály rendezi a kérdést – jelentette be egy hete Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter. Ő, aki április óta gyakorlatilag egy személyben dönt a közbeszerzési pályázatokról. Ebből nem következik semmi, de tény, hogy az új törvényt is csak emberek írják, mögöttük pártok, a jogszabályt pedig képviselők szavazzák meg, nyilván nem saját érdekeik ellenében.

Az alsóbb szintekre azért le-lesújt a kormány. Megbünteti a dolgozót „fölöslegesen” táppénzre küldő háziorvost, provokátort enged a „megvesztegethető” rendőrre és adóhivatalnokra, és sorolhatnánk még. Navracsics Tibor nem tévedett, amikor azt mondta: a politikának itt dolga van. Hogy a jóhiszeműség, a bizalom visszaszerzése kulcsfontosságú. Csakhogy a kikristályosodó új rendszer inkább a rosszhiszeműségre és a félelemre alapoz.