Számomra teljesen érthető Orbán Viktor viselkedése: fogai és fogorvosa épségéért kész apróbb szívességekre, például hogy részt vesz, sőt beszédet is tart a vidéki szakmai konferencián, amelyen egy a fogturizmus megsegítéséért sebtében alakult szervezet vezetője – orvosa – hálatelt szívvel köszönheti meg, hogy az állam már a jövő héten átutal egymilliárd forintot a grandiózus fejlesztések érdekében. „Mi bízunk önökben” – jelentette ki a miniszterelnök, amit ebben a bizalmatlan, a rokkantak felülvizsgálatától, a táppénz- és nyugdíjszigorításoktól, a tudatos munkakerülés gyanújától terhes időkben üdítő volt hallani.

A nemzetgazdasági miniszter szavai ugyanakkor megalapozták Orbán gesztusát: „leszámoltunk azzal az illúzióval, hogy a kitörés az állam segítsége nélkül is lehetséges, ezért álltunk a miniszterelnökkel együtt a most induló fejlesztési program mellé”. Látható, hogy az európai szájakban otthonra lelő magyar koronák és hidak a nemzeti szimbólumok egy újabb dimenziójába kalauzolnak, a sok-sok húzóágazat mellé szorosan fölzárkóznak majd a hazai fogmívesek mosolyok segítségével megszemlélhető alkotásai, amelyeknek – a kormányfő szóvivőjének összefüggésekre érzékeny meglátása szerint – nagy szerepük lesz az elmúlt nyolc évben felhalmozott államadósság legyőzésében.

Közelről minden más FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS

E pillanatban hasított belém a fájdalom, hirtelen azt sem tudtam megállapítani, hogy a szájüregem jobb vagy bal oldala, egyáltalán melyik fogam jelezte, hogy ebből elég. A fogorvosok és a fogtechnikusok már a rendszerváltás előtt, különösebb állami fölkarolás nélkül is rájöttek, hogy a kezelés és a pótlás területén van mit keresni. Sokat. Bizonyára ezért van az, hogy már napjainkban is – a szóban forgó konferencia sajtóanyaga szerint – „az európai fogászati turizmus negyven százaléka Magyarországra irányul”. Minden központi nekiveselkedés nélkül.

Igaz azonban, hogy a rengeteg tömés, húzás, pótlás és beültetés bevételei nem csökkentették az ország hitelállományát, s ezen sürgősen változtatni kell. Egyetlen jelentéktelennek tűnő ellentmondásra bukkantam mindössze. Arra, hogy a frissen alakult programiroda jelenleg évi mintegy 70 milliárdos forgalommal számol, egy 2009-ben készült jelentés viszont büszkén arról ír, hogy „a fogászati turizmus évi hatmilliárd forintos üzletággá nőtte ki magát”. És most kapaszkodjanak meg: lehet, hogy mindkét adat valós, de valószínűleg csak az egyik (gondolom, a kisebb) a látható, a transzparens.

Azt hallom, hogy a fogorvosok egyesülete nagyon megharagudott Orbán fogorvosára, egyrészt, mert a projekt lényegét az ő szervezetük dolgozta ki, de a beérkező summa kezelését nem rájuk bízták. Így könnyen lehet, hogy a dotáció egy része a pálya mellékszereplőihez, rosszabb esetben sarlatánjaihoz kerülhet, amivel pont azt romboljuk, amit építeni szeretnénk. Ha pedig a fogak kifehérítése párosul a szakmáéval, drágulhatnak a kezelések.

Mert jelenleg még a bolgár és a lengyel árakkal szemben is álljuk a sarat: egy átlagos beavatkozás esetében nálunk a költségek körülbelül 47 százalékát spórolhatják meg a fejlett országokból érkezők, szemben a várnai 34 vagy a varsói 33 százalékkal. Egy nyugati színvonalon felszerelt rendelő, valamint egy drága külföldi anyagokkal dolgozó fogtechnikai labor egyelőre tényleg virágzó üzlet, de a szakemberek úgy vélik, hogy az árak 8-10 év alatt kiegyenlítődnek majd.

Különben is, vigyázni kell, mert minden nemes ügy elfertőződik valahol. A Blikk tegnap kiderítette, hogy Orbán orvosának Angliában egy évre bevonták a kamarai engedélyét. Valóságos boszorkányüldözés folyik ellenünk – nyilatkozta az érintett többes szám első személyben.

Kéne egy fájdalomcsillapító.