Már több mint egy éve ellenzékben vannak, mégsem volt elég idejük arra, hogy eldöntsék, merre akarnak menni, milyen elvi alapon, kiket akarnak képviselni. A „gazdátlan választók” (jelenleg az összes választó több mint 50 százaléka) úgy érzik, nem képviseli az ő érdekeiket senki. Miközben a Fidesz tálcán kínálja a lehetőséget a szocialistáknak saját álláspontjuk markáns képviseletére, nem érzékelhető egy rendező elv, mely mentén válaszokat adnának az aktuális kérdésekre.

Ha a fenti mondat első felét felismerésként értékeljük, akkor csak biztatni lehet a levélírókat, hogy vonják le a konzekvenciát, azaz vagy tegyék magukat vonzóvá (már ha tudják, bár szerintem fizikai képtelenség, hogy átugorják a saját árnyékukat), vagy vonuljanak vissza. Észre kellene venni, hogy a jelenleg hatalmon lévők még mindig Gyurcsányt szeretnék levadászni, a többiekre szót se vesztegetnek. (Emlékeznek még Bástya elvtársra? „Hát már senki se akar merényletet elkövetni ellenem?)

A levélírók és a hasonlóan gondolkodó szocialisták durván fogalmazva arra számítanak, hogy akármi is történik, néhány képviselői hely a következő választások után is jut pártjuknak, és ők a listáról bejuthatnak?

Jellemző a levélírók még egy mondata: „a kiábrándult választók nem fogják megvárni, amíg az MSZP rendezi belső civakodásait, helyette hamar utat találnak a szélsőjobb irányába, ahonnan nincs visszaút”. Ennek az egy mondatnak elégnek kellene lennie arra, hogy visszaadják mandátumukat. Jó néhányan még bizonyára emlékeznek azMSZMP egykori főtitkárára, aki fehérterrorral riogatott. Ez igen csak hasonlít rá. Valóban azt gondolják, hogy a baloldali szavazók az MSZP szerencsétlenkedése hatására átmennek a jobboldalra?

Fehérvári István Székesfehérvár