Ha egy nemzet kultúrkormányzata nevetségessé akarja tenni magát ország-világ előtt, akkor igazán ideális módszer elmenni a világ legjelentősebb filmfesztiváljára, és ott zártkörű – értsd: a hazai filmszakma meghatározó személyiségeit, valamint a szaksajtót kizáró – tájékoztatón jelenteni be, hogy a semmiből A kategóriás mustrát akar szervezni, de izibe. Ha ugyanez a kormányzati erő kifejezetten ki is szeretné röhögtetni magát, akkor már csak egy dolgot kell hozzátennie: ja, és erre az egészre nincs egyetlen állami fillér se.

Feltehetjük persze, hogy Szőcs Géza nem eleve azzal a szándékkal ment Cannes-ba, hogy ott mulatság tárgya legyen. Valami olyasmi járhatott a fejében, hogy ezzel a filmes izével most már tényleg kezdeni kéne valamit. Államtitkárkodásának egy éve alatt ugyanis a következők történtek: először bejelentette, hogy mindennél fontosabbnak tartja a filmügyet, s ezen a téren szeretne nagy dolgokat elérni; aztán a kormánya megbénította a filmalapítványt, ezzel leállt a magyar filmgyártás; végül pedig megtalálták a Hollywoodban szocializálódott Andy Vajnát, a filmpénzt pedig kivették a kulturális államtitkárság kezéből, és átadták a gazdasági tárcának.

Legfőbb ideje volt tehát valami nagyot mondani. S milyen rakétát lehet fellőni abban az évben, amikor kimúlik a magyar filmszemle, bankok taposnak az állami kezességvállalás visszavonása miatt a csőd szélén táncoló produceri irodák nyakán, és mivel nem forogtak új művek, nincs is mivel indulni Cannes-ban? Minimum azt kell ígérni, hogy Budapesten olyan nemzetközi filmfesztivál terem a semmiből, amelyik átveszi az épp megszűnő velencei mustra helyét.

Persze tegye fel a kezét, akit ez a komédia egy kicsit is meglep. Elvégre Szőcs Géza három F-et ígért a magyar kultúrának, de immár jól látszik, hogy itt az se lesz finanszírozható, ami finanszírozandó: az egész mindenség felejtendő. Bejelentett aztán egy monstruózus múzeumi negyedet a Városliget szélére, miközben tudván tudta, hogy a Szépművészeti Múzeumtól elcsaklizott EU-s pénz nagyjából a tervek elkészítésére elég.

Örömmel adta hírül egy mindent átfogó digitális adattár létrehozását, komoly arccal, mintha nem tudná, hogy néhány webcím egyesítése valami hangzatos nemzeti néven csak számítógépes mutatvány, ettől még a kulturális örökség digitalizálása semmivel sem halad majd gyorsabban a mostani csigatempónál. Újra akarta nyittatni a makacsul bezárt Erkel Színházat, valamint nemzetközi rangra emelni az Operát – aztán ott se történt más, mint hogy most másoknak hopp és másoknak kopp, mint korábban.

Egy nemzetközi filmfesztivál megteremtése Budapesten egyébként nagyszerű ötlet. Kezdetben kellene hozzá egy-két dolog.Mondjuk, hogy a mindenkori kulturális kormányzat néhány cikluson át elfogadja az elődje céljait. No, meg nagyon sok állami pénz. Nem örökké persze, de az első öt-tíz évben mindenképpen.