A ma Magyarországon tomboló erőszak tűrhetetlen és elfogadhatatlan – olvasható a Fidesz 2010-es programjában. Részletesebben: „a Gyurcsány-korszak törvényei nem visszatartják a bűncselekmények elkövetőit, hanem bátorítják őket”. Így hát az Orbán-kormány szigorú büntetőpolitikát hirdetett. Ennek része az erőszakos bűncselekmények visszaeső elkövetőit sújtó – akár kötelező életfogytiglannal fenyegető – három csapás éppen úgy, mint a középmértékes büntetés elve. E szerint azt, aki például különösen nagy értékű lopást követ el, legalább hét és fél esztendőre rács mögé kell zárni, hiszen a büntetési tétel öttől tíz évig terjedhet. További szigorításra is lehet számítani. Jön az új Btk., amely a tettarányos büntetés elvét erősíti, míg a tettes kilétének, a bírói egyéniesítésnek jóval kisebb szerepet szán. A büntetés kiszabásakor a tett lesz a meghatározó, az elkövetővé váláshoz vezető okokat, a tettes életviszonyait nemigen mérlegelhetik. Így enyhítő körülmény alig lesz. Azt sem vehetik figyelembe, ha az elkövető megbánta tettét, és a kárt kész önként megtéríteni. Az is mindegy, hogy egy fiatal milyen családból indul például lopni.

Visszatérünk tehát a hatalommegosztás Montesquieu-féle klasszikus elvéhez, amely szerint a bíró csak a törvény szája, akinek egyetlen feladata, hogy a jogszabály betűjéhez ragaszkodva ítélkezzen. A bíró személyes felelőssége ezzel a nullához közelít, mert a döntés szinte minden ódiumát a jogalkotó viseli. A bűnössé nyilvánítás joga a bíróé, egyébként túl sok mozgástere nem lesz. A tettarányos büntetés a felvilágosodás korának találmánya, amikor úgy gondolták, hogy minden ember szabad akarattal születik, s ha a rossz utat választja, azt is saját elhatározására teszi. Ezért a bűncselekmények megelőzésére sem fordítottak különösebb figyelmet, mert ha az egyén úgyis azt teszi, amit jónak lát, a prevenciónak semmi értelme. Ezt a megközelítést később felülírta az idő. A szabad akarat helyett a bűnözéshez vezető okok feltárása –ilyen például az elszegényedés –, míg a megtorlás helyett a megelőzés került előtérbe. A tettarányos büntetéseket az elkövetők személyiségéhez és létfeltételeihez szabott szankciók váltották fel. Ott, ahol máig ragaszkodnak ahhoz az ideához, hogy a bűnre egyedül a megtorlás a helyes válasz – az Egyesült Államok, Oroszország vagy Törökország –, a közbiztonság rosszabb, mint Magyarországon. Amúgy a Fidesz programja megfeledkezik arról, hogy az első Orbán-kormány idején 450 ezer bűncselekményt regisztráltak, körülbelül annyit, mint tavaly. Az emberölések, a lakásbetörések vagy a gépjárműlopások száma most lényegesen kevesebb. Ez lenne maga a tomboló erőszak?

Tévednek, akik úgy gondolják, hogy az összes problémánkra a tettarányos büntetés a helyes válasz. Azzal ugyanis a társadalmi feszültségeket nem mérsékelhetik, viszont a „törvény szájai” szinte automatikusan küldenek újabb, talán jobb sorsra érdemes embereket az amúgy is túlzsúfolt börtönökbe.