Már a csapból is az folyik, hogy sok az egyetem, és nem finanszírozható. Ez nyilván igaz is, és lépni kell! De hogyan? Bezárni egy részüket, vagy arányosan a felére csökkenteni valamennyit? Egyik sem jó megoldás. Ha egy vállalat olyan terméket állít elő, amelyre nincs szükség, előbb vagy utóbb tönkre megy. Az egyetemek is ontották az inkurrens „árut”, az elhelyezkedni nem tudó diplomásokat, de ez őket a legkevésbé sem zavarta, mert az „áru” ellenértékét, a fejkvótát megkapták a mi adóforintjainkból. Ez így nem folytatódhat! Nem gondolom, hogy az egyetemeket hírnevük vagy a jelentkezők létszáma alapján kellene rangsorolni, és ennek tükrében elvégezni a karcsúsításokat. Sokkal inkább azt kell megnézni, hogy a társadalomnak mennyire hasznos az adott egyetemen végzett hallgató. Erre van is jó módszer, meg kell számolni, hogy a végzettek hány százaléka tudott elhelyezkedni a tanult szakmájában, és így kell rangsorolni! Nem is az egyetemek, hanem a szakok között, és csak bizonyos szint felett szabad meghagyni a szakot, függetlenül az egyetem többi területének teljesítményétől. Ez a válogatás célszerű és elég objektív is. Célszerű figyelembe venni még az egyetemi tudományos munkákat is, nehogy a gyereket is kiöntsük a fürdővízzel.

Ábrahám László Debrecen