Kistérségekbe szerveződve lehetett megoldani például a szemétszállítást, közösen már működtetni lehetett iskolákat és így tovább. Ez a rendszer ráadásul valóban önkéntes volt, mert azt, aki nem így akarta működtetni valamely intézményét, nem büntették meg, nem vontak el tőle pénzt, megoldhatta úgy, ahogy addig vagy ahogy akarta. A társulásokat viszont pénzzel ösztönözték a közös feladatellátásra.

A Fidesznek nagyon-nagyon nem tetszett ez a rendszer. Az MSZP–SZDSZ-kormány így lett az ő olvasatukban az iskolák megszűnése miatt nemzetromboló és hazaáruló. Elképzelhetetlennek tartották, hogy esetleg kisbuszokkal is iskolába lehet szállítani a gyerekeket, és ugyanilyen elképzelhetetlennek – micsoda eretnek, káros gondolat, hová lesz így a tekintély! –, hogy esetleg a tanárok utazzanak buszokkal egy-egy órára a különböző települések iskolái között. A kistérségeket végül elsorvasztották. Az iskolák persze ettől még fenntarthatatlanokká váltak, és Hoffmann Rózsa szent döbbenettel nézi, hogy az iskola-újranyitási pénzalapra nem pályáznak a települések. Szóval: a helyzet tarthatatlan. Kezd is vele valamit a Fidesz: a kistérségek önkéntes társulása helyett most a kétezer fő alatti települések társulása jön. Kötelezően. Az biztos jobb lesz.