Nem is tudom, mi a kínosabb. Hogy Franciaország és Olaszország, az unió két alapító tagja panaszos levelet ír Brüsszelbe, és azt kéri, ha jönnek a menekültek, hadd dobják sutba a határok nélküli Európát? Vagy hogy az EU-alapszerződés őrének tekintett Európai Bizottság meghajol a kérés előtt, és csak annyit mond, hogy ezt azért vele is beszéljék meg? Vagy hogy a tagállamok visszaszólnak: nehogy már a bizottság ebbe is beleüsse az orrát?

S ha az olaszoknak és a franciáknak szabad, Dánia is bejelentette, hogy visszaállítja határain a vámellenőrzést. Odáig aligha jutnak el az észak-afrikaiak, de mindjárt találtak ürügyet Koppenhágában is: jönnek a kelet-európai bűnözők!

Kár is lenne felidézni, hogy a kilencvenes években, a délszláv háború idején hatszázezren menekültek át a volt Jugoszlávia területéről Európába. Csak Németország több mint háromszázezer embert fogadott be. Régen volt ez. Most a szélsőjobb szavazóira kacsingat a francia elnök és az olasz kormányfő, s a dán koalíció is a kormányt kívülről támogató szélsőjobboldali párt kegyeit keresi.

Támadottá vált a határok lebontásával együtt egy másik európai alapérték, a szolidaritás is. Ahelyett hogy az ötszázmillió lakosú unió a saját közbiztonságát féltené húsz-harmincezer tunéziaitól és líbiaitól, belevághatna a (szlogenek szintjén persze már létező) közös menekültügyi rendszer felépítésébe. Ez a szolidaritáson, az éppen segítségre szoruló EU-tagország(ok) támogatásán, a tehermegosztáson alapulna. Igaz, ehhez be is kellene fogadni – horribile dictu: integrálni – a világ más tájairól menekülőket.

Amúgy sem a segítségnyújtásnak kedvez az európai közhangulat. Pont eléggé borzolja az uniós polgárok idegeit, hogy – miközben odahaza is akad gond bőven – eurók tíz- és százmilliárdjait kell belepumpálni néhány „léha” tagállamba (görögök, portugálok, írek). Az Igazi Finnek párt azzal kampányolt, hogy keresztbe fekszik Portugália megmentésének. A norvég rendőrség a határellenőrzés visszaállítását sürgeti, a balti államokból érkező bűnözők miatt.

Amikor az uniós tagországok a határsorompókat újra le akarják zárni, az európai integráció egy fejezetét zárják le. És egy újat nyitnak: a szégyen fejezetét.

Bezárkózni csak oda érdemes, ahol az ember jól érzi magát. Ez most nem olyan Európa.