Írásában tárgyilagosan elemzi az utóbbi idők ezzel kapcsolatos történéseit egészen a cikk utolsó bekezdé séig, ahol is hangot vált. Idézet az aláb biak szerint:

„Nem volt ugyanis a világon hatalom – az amerikaiakat is beleértve –, amelyik rá tudta volna bírni a jobboldali izraeli kormányt az arab területek zsidó telepekkel való beszórásának megállítására, a folyamatos területrablás beszüntetésére. Talán most, Bin Laden kivégzése után Barack Obama elég erősnek érezheti magát, hogy egy kicsit keményebb legyen Izraellel szemben, s e vállalkozásában maga mögött érezheti az Európai Uniót, amely alig várja, hogy elismerjen egy szuverénnek és egységesnek tetsző palesztin államot. Csak történjen végre valami.”

Fentiekhez a következő hozzáfűznivalóim vannak: a cikk írója egyenlőségjelet tesz a térség egyetlen demokratikus állama, Izrael és szomszédai közé. Ezek közül az egyik, a Fatah a közelmúltig öngyilkos merénylőkkel árasztotta el Izraelt, békés polgárok tömegének halálát okozva, a másiknak – a Hamasznak – hivatalos álláspontja Izrael államának elpusztítása, és a mai napig rakétákkal lövi Izrael déli területeit.

Aczél Endre írásában magáévá teszi a hazai radikális jobboldal és a nyugat-európai radikális baloldal azon nézetét, mely szerint Izrael „arab területek zsidó telepekkel való beszórásával” szerez területeket, tehát ezen gondolatot tovább fejlesztve, magával az állam megalapításával sem ért egyet. Ezen nézet mögött korunk „modern” antiszemitizmusa rejtőzik.

Sólyom Gábor okleveles építészmérnök

Tisztelt Uram!

Ön súlyosan téved, amikor Izrael Állam harmincéves múltra visszatekintő „telepítéspolitikájának” kritikáját a hazai radikális jobboldalnak és a nyugat-európai radikális baloldalnak tulajdonítja. (Arra a sértésre nem reflektálok, hogy Ön e két csoport papagájának tekint engem.) Javaslom, olvassa többet (angol nyelven is hozzáférhető) a szabad izraeli sajtó baloldali, liberális és békepárti felét, ott tudniillik sokkal keményebb szavakba ütközhet, mint az enyéim. Hadd tegyek itt közzé egy rövid, a minap leírt mondatot Uri Avneritől, a háborús hősből lett rettenthetetlen békeaktivistától: „...A telepesek azt tesznek, amit akarnak: építhetnek új telepeket és bővíthetik a meglévőket, figyelmen kívül hagyhatják a Legfelsőbb Bíróság döntéseit, parancsokat osztogatnak a parlamentnek és a kormánynak, támadhatják »szomszédaikat«, amikor csak akarják, megölhetik azokat az arab gyermekeket, akik köveket hajigálnak rájuk, kiirthatják az olajfaültetvényeket, felégethetik a mecseteket. És erejük napról napra nő.”

Avneri messze nincs egyedül Izraelben azzal a gondolatával, hogy az izraeli állam a ciszjordániai és jeruzsálemi telepesek foglya, túsza. Ezeknek az embereknek a száma nulláról félmillióra nőtt azóta, hogy Izrael szélső jobboldali kormányai (a Beginé és a Samiré) meghirdették: a bibliai Izrael területén a zsidók ott települhetnek le, ahol csak akarnak. Tíz éve folynak az ígérgetések, de lényegében senki nem akarta vagy tudta megfékezni, befagyasztani az építkezéseket, de még felszámolni se ezek kezdeményeit. (Hja, több százezer szavazat…) Márpedig enélkül – általam hitelesnek vélt izraeliek szerint legalább 100 ezer telepest kéne „visszavonni” a békéhez –nem lesz tartós kiegyezés palesztinok és Izrael között.

Aczél Endre