A pénztártagok befizetéseinek állami lenyúlásáról rendelkező törvényt ugyan jóval több mint százan megtámadták az Alkotmánybíróságnál (AB), ám a testület a beadványokról a következő hetekben valószínűleg nem határoz, a pénz tehát az államkasszába vándorol. Az egykori pénztártagok szinte biztos, hogy lemondhatnak a számlájukon összegyűlt átlagosan egymillió forintról.

A hárommillió embert érintő intézkedés alkotmányosságának megítélése kapcsán az AB nehéz helyzetben van, gúzsba kötve kell táncolnia. Miközben nyilvánvaló, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyon (elvileg önkéntes döntésekkel közvetített) államosítása sérti a jogbiztonságot és a tulajdonhoz fűződő jogot, pénzügyi tárgyú törvényeket az alkotmánybírák csak akkor semmisíthetnek meg, ha azok az emberi méltóságot is sértik. A különadóról a napokban hozott döntés némi támpontul szolgál arra, hogy ezt miként kell értelmezni: az emberi méltóságot sérti minden intézkedés, amely az egyénnek „nemcsak a jövedelmét, hanem a vagyonát, jogszerűen szerzett tulajdonát, vagyis cselekvési autonómiája anyagi alapját is megterheli”. Az alkotmánybírák szerint az államnak tartózkodnia kell az olyan lépéstől is, amely „súlyosan veszélyezteti a magánszemély és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését”.

A testületnek szembe kell néznie azonban azzal, hogy a kifogásolt törvénymegsemmisítése nemcsak az idei, hanem a jövő évi költségvetést is felborítaná. Ilyen súlyú döntésre pedig az AB történetébenmég nem akadt példa. Amikor a Bokros-csomag egyes elemeit elutasították, mintegy negyvenmilliárdot húztak ki az állam zsebéből, míg a tavaly elvetett vagyonadó a becslések szerint ötvenmilliárdos veszteséget jelentett. A testület 2010-ben elutasította a családi pótlék megadóztatását is, ami pár milliárdos kiesést okozott, miközben a „pofátlan végkielégítések” 98 százalékos különadójának megtorpedózása legfeljebb egymilliárddal rövidíti meg a büdzsét.

Ezek elhanyagolható tételek ahhoz képest, hogy most háromezermilliárd forog kockán. Ki ne rettenne meg, ha ekkora summáról kellene döntenie? Ráadásul az AB nemegyszer utalt rá, hogy határozataiban – legalábbis bizonyos keretek között – a költségvetés szempontjaira is figyelemmel volt. Aligha változtatnak ezen, a pénz tehát marad az államé. Igaz, a kormányzat szerint az emberek maguk is ezt akarták, ezért ajánlották fel pénzüket az állami nyugdíjalapnak. Ott látják jó helyen. Meglehet persze, kicsit bizonytalan a személyiségük, mert a reálhozamokat, úgy tudni, szinte mindannyian felveszik – azt a pénzt mégsem az állammal dajkáltatnák. Egyetlen kérdésben viszont csaknem borítékolható a döntés. Az új szabályozás szerint azok, akik nem adták fel magán-nyugdíjpénztári tagságukat, egyetlen fillér állami nyugdíjat sem kapnak, bár a nyugdíjjárulék helyett szedett nyugdíjadót nekik is meg kell fizetniük. Ezt a szemérmetlenséget az AB nem hagyhatja szó nélkül.