Tegnap a választójogi reformot előkészítő bizottság ülésén Salamon László elnök arra a gyanúra, hogy meglehet, valahol már készül a végleges koncepció, de az a helyszín történetesen nem ez a bizottsági terem, „valószínűnek, bizonyosnak” nevezte, hogy a végleges álláspontok a Fidesz vezető testületeinek ülésén alakulnak ki. Megismételjük: a választójogi reformot előkészítő bizottság nem készít elő semmit, mert már esetleg van végleges koncepció, vagy előkészít valamit, ami végül bizonyosan nem az lesz, amit előkészített, mert arra a kutya sem kíváncsi. Így megy ez. Salamon Lászlónak különös rutinja lehet az ilyen eljárásban, hiszen ezt már átélte nem is oly régen, még az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén, és valóban, ők lelkesen készítették elő az új alaptörvényt, amelynek végül aztán semmi köze nem lett ahhoz, mint amit ők kidolgoztak.
Vannak ilyen emberek. Szeretnek potom pénzért elelnökösködni némely bizottságokban, amelyek úgy tesznek, mintha dolguk lenne, miközben az égadta egy világon semmi másra nem jók, mint hogy fönntartsák valaminek a látszatát, amit már egyébként sem hisz senki, de legalább van mire hivatkozni, ha a gaz ellennek akadékoskodni támadna kedve.
Hogy egy klasszikust idézzünk: „valószínű, bizonyos”, hogy a rendszer csalogatja elő a jobb sorsra érdemesebb emberekből ezt a szolgalelkűséget. A rendszer, amely arra kényszeríti őket, hogy vasúton írjanak alkotmányt, választójogi reformot, elnökösködjenek semmire sem való bizottságokban, és a hatalmat érezvén maguk fölött mindig lesznek olyanok, akik ezt a szerepet élvezettel játsszák. A rendszer erre alapozza önnönmagát – arra, hogy az ember megalázható, és olykor még élvezi is.
