Ám a II. világháború pusztítását követően Európa újraálmodta magát, és a jólét és béke erőit egyesítő földrésszé vált.

E siker vonzó példaként segítette keleti szomszédainkat a kommunizmus megdöntésében. A tagállami bővítésekkel bebizonyítottuk, hogy komoly célunk az egységes és szabad Európa megvalósítása: mára több mint 500 millióan élnek az unió 27 demokratikus országában, melyek közös intézményekkel, közös hivatalos pénznemmel rendelkeznek, és az igazságszolgáltatásról vallott felfogásuk is közös. További országok is kopogtatnak az unió ajtaján.

Ez a nagyszerű európai vállalkozás 61 évvel ezelőtt kezdődött, de korántsem fejeződött be: még mindig a kezdeteknél tartunk. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező években még magasabbra törhetünk és ihlető példaként állhatunk a világ előtt.

Európára két jelentős kihívás vár: először is biztosítanunk kell polgáraink jólétét, másodszor pedig a jólétet és a stabilitást világszerte is elő kell mozdítanunk – saját szomszédainkkal kezdve.

A 2008. évi pénzügyi válság kezdete óta az Európai Unió elhárította a gazdasági összeomlást, lerakta a tartós növekedés és a fenntartható munkahelyek alapjait. Óriási erőfeszítésekkel dolgozunk az euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzésén.

Az, hogy a másoknál indult lavina súlya alatt meg kellett küzdenünk az államadósság-válsággal, igencsak próbára tette elszántságunkat. A tét pedig óriási. Elhatározott, merész lépéseinkkel nem kevesebbről döntünk, mint eljövendő jólétünkről és életminőségünkről. Noha egyes tagállamok gazdasága nehézségekkel küzd, biztató jel, hogy Európa egészében gyorsul a gazdasági növekedés és jelentősen javul a foglalkoztatás helyzete.

Tudom, ezek erőt próbáló idők: sokan veszítették el állásukat, sokan nélkülözésben élnek. A globális gazdasági versenynek ára van. Ám láthatjuk azt is, hogy a fiatalok vállalkozásokba kezdenek, az emberek kezdeményezéseket indítanak, a közösség tagjai segítik egymást. Erőnk legbiztosabb jele az a bátorság és ellenálló képesség, melyről az európai polgárok a válság alatt tanúbizonyságot tettek.

Ami a második kihívást illeti, az euró pai uniós külpolitika legfőbb célkitűzése a szomszédos országokra irányul. A globális hitelesség építését otthonunkhoz közel kell elkezdeni, keleten, északon és délen.

Az arab világ demokratikus ébredése alapjában kérdőjelezi meg a régi beidegződéseket. Ahogyan húsz évvel ezelőtt sokan elcsodálkoztunk, amikor Európa egyik fele lerázta magáról a diktátorok béklyóját, a földközitengeri térség déli partjainak eseményei most éppen így a meglepetés erejével hatnak. Lelkesítő tudni azt, hogy a Tuniszban, Kairóban és Bengáziban kialakult mozgalmaknak nincs közük a szélsőségekhez: a tiltakozók munkahelyet, igazságot akarnak, és az országuknak szebb jövőt. Ezért jelenthetjük ki, hogy az al-Kaida jövőképe és ideo lógiája aktualitását vesztette, nem Oszama bin Laden halálával, hanem már akkor, amikor Tunéziában az ifjú Mohammed Buazizi tavaly decemberben kétségbeesett tettével lángra lobbantotta az arab tavaszt. Moammer Kadhafi líbiai rémuralmának is ezért kell véget érnie. Az Európai Unió országai vezették a Bengáziban rendezett vérfürdő megakadályozásáért folytatott diplomáciai és katonai küzdelmet, és másokat is sikerrel állítottak maguk mellé.

El kell ismernünk azonban azt is, hogy a múltban nem mindig képviseltük saját értékeinket: a regionális stabilitás érdekeit szem előtt tartva esetenként a nem demokratikus rezsimeket is elfogadtuk csak azért, hogy a fanatikus diktatúrák kialakulásának kockázatát elkerüljük. A szabadság és a demokrácia egyetemes értékeit zászlajára tűző arab ifjúság tulajdonképpen felrázott minket. Európa pedig természetesen segítő kezet nyújt a demokratikus átalakulás és a nép érdekeit szolgáló gazdasági reformok útját övező minden lépéshez. Arra törekszünk, hogy Észak-Afrika és a Közel-Kelet országai jólétnek örvendjenek. A kereskedelem és a beruházás segíthet abban, hogy szabad vállalkozást elősegítő környezet és ne vadkapitalizmus alakuljon ki. Algériától Jemenig lehetőséget kell adni a fiataloknak, hogy saját országukban építhessék a jövőt.

Ahhoz, hogy Európában és határainkon túl is eredményes választ adhassunk e két kihívásra, az Európai Uniónak meg kell erősítenie kapacitásait és képességeit. Papíron az Euró pai Unió országai nem szenvednek hiányt. A belső piac és a polgárok szabad mozgásának elve hatalmas lehetőségeket kínál, melyek közül sok még megvalósításra vár. Az Európai Unió mint gazdasági blokk a globális színtéren nagy előnyökkel rendelkezik. Az új Európai Külügyi Szolgálat és a 27 nemzeti diplomáciai szolgálat együttesen páratlan tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezik. Katonai kérdésekben is valódi potenciállal bírunk, ha a helyzet úgy kívánja. Minden szereplőt és eszközt öszsze kell hangolnunk ahhoz, hogy a virtuá list valóra váltsuk. A 27 állam-, illetve kormányfő most – hangsúlyosabban, mint valaha – éppen ezt teszi az Európa Tanácsban végzett munkáján keresztül.

Szilárd meggyőződésem, hogy az Európai Unió sikeresen leküzdheti e két kihívást, biztosítva ezzel, hogy öreg, de erőtől duzzadó földrészünk a világ legjobb helye maradjon. Mint az unióban megszokott, ez sem egyik pillanatról a másikra, hanem egy lassú folyamat eredményeként valósul majd meg. Hogy Schuman 1950. május 9-i szavait idézzem: „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni. Konkrét tervek megvalósítására, de mindenekelőtt a valódi szolidaritás megteremtésére van szükség.”

A szerző az Európai Tanács elnöke

MARABU RAJZA