Tulajdonképpen a kormány sem, és a szakszervezetek sem mondanak teljes mértékben igazat. Engedjék meg, hogy közel három és fél évtizedes – ebből 15 év effektív tüzet oltó, tehát „vonulós” – tűzoltói szolgálat után segítsek rendbe tenni a dolgokat. A jelenlegit megelőző időszakban 60 év volt az általános nyugdíjkorhatár, a tűzoltóké 55 év, tehát 5 évvel kevesebb az általánosnál. Ekkor még nem létezett a jubileumi pénz, mely beleszámíthatott volna a nyugdíjalapba.

Ez a nyugdíjrendelet 1996-ban változott meg. Ma 62 év az általános nyugdíjkorhatár, a tűzoltóké (rendészeti szerveké) 57 év. Tehát a nyugdíjkorhatár emelése után is maradt az öt év különbség. Új kedvezmény került a rendeletbe, hogy egészségi vagy átszervezési stb. okból eredő „szolgálatképtelenség” miatt a rendészeti szerv, a tűzoltóság tagja 25 éves szolgálati viszonya megléte után kérheti a nyugdíjazását. Ebbe a 25 évbe két éve még a szakmunkástanuló-évek is beszámítottak, tehát akkor a legjobb esetben 39 évesen nyugdíjas lehetett egy tűzoltó. A korai nyugdíjazási kérelmeket inspirálta az a tény is, hogy az új törvénnyel bevezetésre került a jubileumi járandóság, ami pl. 25 év után kéthavi illetmény, és mivel a rendészeti szerveknél csak az utolsó év illetménye (jövedelme) számít a nyugdíjalapba, így a tizennégy havi illetmény után járó nyugdíj általában magasabb lett a havi fizetésnél. A havi illetmény viszont rendkívül alacsony. Ezek után kérdezem én: ki az, aki nem tesz meg mindent azért, hogy rendkívüli korkedvezménnyel nyugdíjba mehessen? Eddig a múlt és a jelenlegi időszak tényei. Mit lehet a „békés” jövőért tenni?

Szerintem a közel száz éve adott vagy kivívott korkedvezményt, mely a világ szinte valamennyi államában jár, és ami nálunk a mindenkori általános nyugdíjkorhatárnál öt évvel rövidebb, lényegesen nem szabadmegváltoztatni. El tudok képzelni azonban olyan megállapodást, hogy ezt a kedvezményt 15–25 év (megállapodás szerint) közötti effektív végrehajtói szolgálathoz kössék. Ezt az effektív végrehajtói szolgálatot nem feltétlen a nyugdíjazást közvetlen megelőző időszakban kellene teljesíteni, hiszen a szolgálati idő növekedése előmenetelben is megmutatkozhat.

Nem szabad változtatni a nyugdíjszámítás rendszerén sem.

Ahhoz, hogy a rendészeti szervek tagjai minél hosszabb ideig akarjanak szolgálni, feltétlen javítani kell jövedelmi helyzetükön. Az effektív végrehajtói szolgálat elfogadása mellett, szerintem a 25 év után járó rendkívüli nyugdíjba menetel lehetőségét csak szigorú rokkantsági eljárás után lehessenmegkapni. Az egyéb indokok után járó hasonló kedvezményről pedig az állománynak le kell mondania. Átszervezés stb. okok miatt a civil életben sem lehet negyvenegynéhány évesen nyugdíjba menni, és ez a tény nem is függ össze a rendkívüli igénybevétellel.

Szerintem ezek a jogok lehetnek egy kölcsönösen előnyös megállapodás alapjai.

Dr. Jókai Oszkár, a Nemzetközi Tűzoltó Szövetség tiszteletbeli alelnöke