Átkozhatja magát a Fidesz, amiért az Alkotmánybíróság drámaian megcsonkított költségvetési és adóügyi ítélkezési jogkörében meghagyta az „emberi méltóság” védelmét, mert tegnap éppen ezen bukott el a végkielégítésekre kivetett 98 százalékos, öt évre – az előző ciklusra – visszamenőleges (2005–2009) hatályú különadó.

Ez a bukás elkerülhetetlen volt, hacsak az AB nem akarta a szuverenitásának a maradékát is elveszíteni. Láthatóan nem akarta: erre vall az egyhangú szavazás. Amúgy, lecsupaszítva a dolgot, nemhogy az alkotmányosság legrangosabb tudorai, akár egy hajdani járásbíróság is hasonlóan ítélt volna, hiszen miként lehetne embereken – nyugdíjasokon – behajtani olyan milliókat, amelyeket régen elköltöttek abban a biztos és jogos tudatban, hogy a pénz, amiből gépkocsit vettek/cseréltek vagy a gyereknek/unokának adtak a lakásvásárláshoz, jogszerűen jutott hozzájuk; amikor kellett, bevallották, leadózták, utána a tébét, az eü-járulékot is befizették. Persze, hogy méltatlan helyzetbe kerültek, amikor rájuk próbálták rakni a 98 százalékos terhet: a zömüknek nincs, nem volt miből fizetnie.

Csodálom, hogy a jogalkotó ezt nem ismerte fel, hanem önnön igazságtételi hevületét – amely olyan kirívó esetekben, mint egyes BKV-szerződések, indokolt volt – ráterítette mindazokra, akik pár évtized munkája után abszolúte jogszerűen, minden visszaélést mellőzve jutottak végkielégítéshez.

Amúgy az a véleményem, hogy az „emberi méltóság” védelmében az AB még tömegnyi borsot törhet a kormány, a kétharmados parlament orra alá, mert ez majdnem olyan gumifogalom, mint a „hűtlen kezelés”. Még az átkosban jártunk, amikor egy jelentős ember azt mondta nekem, a „hűtlen kezelés” vádját bármikor bárkire rá lehet húzni: politikai szándék dolga, megteszik-e vagy sem.

Erre a mostani cécóra pedig semmi szükség nem volt. Hozadéka költségvetési értelemben eddig nulla (egymilliárd forint körüli összeget kell majd az AB döntése után visszautalni), viszont ha az egyéni érdeksérelmek számát szétterítjük a politikai mezőben, megállapítható, hogy a Fidesz öngólt rúgott. Sérelmet okozott ott is, ahol nem akart, s még inkább úgy, hogy az AB jogkörére nézve „slampos” törvényt alkotott, újabb bizonyítékot szolgáltatván arra, hogy indulatból még legalább formailag jó normaszöveget sem lehet alkotni.

Ha az első reagálásokból ítélhetően a Fidesz korifeusai tudták, hogy az AB „elmeszeli” a törvényeiket, akkor azt is tudniuk kellett, hogy mostantól két hétre lejár a 2010-re vonatkozó szja-bevallások benyújtásának határideje, s már nincs, legalábbis az eddigi gyakorlat szerint nem lehet elég idő ahhoz, hogy új különadótörvényt alkossanak a 2010-es végkielégítések 98 százalékos megterheléséhez!

Bukta bukta hátán. Sok hűhó semmiért.