Legjobb megoldás a vízlépcső!
Azóta ezt a hagyományt folytatja a világ hajóépítő ipara. A hajósok ismerik a többi szakma véleményét is, nem helyettük, hanem velük együtt mondják végre azt ki, amit már 23 éve tudunk. A vízépítő mérnökök, a Vituki szakemberei és a Reális Zöldek is kimondták: a legjobb megoldás a vízlépcső. Az Országos Környezetvédelmi Tanács is felhívta a kormány figyelmét: „A Duna medre tovább fog mélyülni, és így a tervezett megoldásokat nehéz és költséges lesz fenntartani… a műszakilag hosszú távon fenntartható megoldás a vízlépcső...”
Baj, hogy a szerző „álzöld szakmai” és 20 éve elavult politikai alapon állít olyat, ami nem igaz. Azt írja, hogy „nemzetközi kötelezettségeink nem kényszerítenek minket a jelenleginél szigorúbb hajózási feltételek biztosítására”.
Ez nem igaz, lásd: 151/2000. (IX. 1.) Korm. Rend. a … vízi utakról; 2000. évi XLII. törvény a vízi közlekedésről; 17/2002. (III. 7.) KöViM-rendelet a hajózásra alkalmas vizek vízi úttá nyilvánításáról. A hatályos törvényeket és rendeleteket pedig be kell tartani!
Kijelenti, hogy „Magyarország most formálja a következő évtizedek dunai fl ottáját és közlekedéspolitikáját”. Húsz éve nincs közlekedéspolitikánk, főleg olyan, ami a hajózást illeti! Eszközökről és kikötőkről addig nincs értelme dönteni, amíg nincs hozzá pálya!
Azt írja dr. Fülöp Sándor, nem gondolja, hogy a mély merülésű hajóknak kell a medret kialakítanunk. Igaza van, bár olyan, hogy mély merülésű hajó nincs, csak ha megmondjuk, mihez viszonyítva állítjuk ezt. Nem a medret kell ugyanis kotorni, hanem a vízszintet kell megemelni, mert a medersüllyedés nem lassítható másképp. A vízlépcsők építése magyar érdek. Természetesen az építési költségek az EU-t illetik, mivel ők kezdték a vízlépcsők építését. Nem kell szégyellnünk, hogy meg merünk szólalni. Mint ahogyan teszik a cikkíró által említett vízgazdálkodási szakemberek is. Azt írja, hogy ők „rendre a hivatalos állásponttal szemben álló nyilatkozatokat tesznek”. Talán azért teszik ezt, mert nekik van igazuk, nem az átpolitizált döntéseket erőltető zöldeknek! Létezhet, hogy a hivatalos álláspont hibás? A hivatalos álláspontja ma a zöldálláspont, ami nem más, mint szimpla – a politikának egyelőre tetsző – hiszti.
Azért festek sötét képet, mert tényleg sötét a kép. A bősi jogvita megoldódott, pont a hágai perben. Ennek a döntéseit lenne kötelességünk végrehajtani. Szlovákia „bűne” az volt, hogy elterelte a Dunát. Miért is ne? Mi kihátráltunk egy közel kész projektből, a társunk befejezte, és a bekerülési költségei az általa termelt áram árából megtérültek.
Kérdezi, hogy „a gátépítési program költségei ehhez képestmennyi idő alatt térülnek meg”? Diszkontálja 20 évre a ma kieső 8-10 milliárdos kereskedelmi veszteséget. Ehhez adja hozzá a be nem fejezett beruházás Dunába temetett költségét. A kapott számhoz adja 20 év elmaradt áramtermelésének ellenértékét. Ezekhez adja az elmúlt 20 évben a dunai árvizek kárait. Az osztrákoknak fizetett jóvátétel – szintén 20 évre diszkontálva – hozzáadása után véleményem szerint a 3000 milliárdos nagyságrendet elérjük. Bős-Nagymaros a tizedébe került volna. A mezőgazdasági, turisztikai és a mellékágakban okozott ökológiai károkat most hagyjuk. Minden elvesztegetett további év ehhez adódik hozzá! És ezt a jövő nemzedéke fogja megfizetni!
A közlekedési alágazatok közül a hajózásnak nagyobb szeletet kell kapnia a tortából, szintén a jövő nemzedékeinek az érdekében. Ezen dolgozik egész Európa, minket kivéve!
Szalma Botond elnök, Magyar Hajózási Országos Szövetség
