Helló, Tonga! - Búcsúnk a szivarklubtól
Egyetlen pont választ csak el bennünket a közepesen gázos, politikailag korrekt megfogalmazásban: „félig szabad” országoktól. A Freedom House nemzetközi „őrkutya” szervezet 2010-es évre vonatkozó sajtószabadság-ranglistáján a Fidesz médiacsomagjának köszönhetően hét pontot zuhantunk egyetlen év alatt.
Ilyet se nagyon láttak még Európában. Rajtunk kívül csak Koszovónak sikerült hét pontot rontania, de ez nekik többéves erőfeszítés gyümölcse, mi meg egy év alatt összehoztuk. A Freedom House a jelentős visszaesést produkáló országok sorában említi – sorrendben – Egyiptomot, Hondurast, Magyarországot, Mexikót, Dél-Koreát, Thaiföldöt és Ukrajnát. A többieknél legalább jó a klíma.
Az egyetlen szerencsénk az, hogy aránylag magas pontszámról, szabadságfokról indultunk, és hogy a vizsgált időszakban még nem volt hatályos az új médiatörvény – csak a médiacsomag előzetes részei. Az „elért” 30 pontunkkal így még épphogy „szabadnak” számítunk, sereghajtóként, fej fej mellett Görögországgal, Guyanával és Szamoával. Hajszál választ el attól, hogy az EU-tagállamok többségét tagjai között tudó „teljesen szabad” elitből lecsússzunk a „balkáni sávba” – szivarklubból késdobálóba.
Hacsak nem történik 2011-ben valami egészen drámai fellendülés a szabadságjogok területén, jövőre már nem nagyon lesz mire hivatkoznunk. Márpedig nemhogy liberális földcsuszamlás nem várható, de júliustól bírságolhat csak igazán a médiahatóság, és akkor azt még nem tudjuk, mit szól majd a Freedom House az új alkotmányhoz és az abból levezetett sarkalatos törvényekhez. (Az FH a jogi, politikai, gazdasági környezetet is vizsgálja és külön osztályozza).
Megkockáztathatjuk, hogy jövőre simán lehagyjuk Tongát és Hongkongot is (tőlük csak egy pont választ el). Ezt már nehéz lesz ismerethiánnyal meg a szocialisták áskálódásával magyarázni, bár biztosan meg fognak próbálkozni vele, ha már ez volt a rutinválasz az EBESZ, vagy akár az ENSZ raportő rének intelmeire is. (És akkor ők még aránylag jól jártak: ha külföldi politikus vetemedett hasonló bírálatra, akkor jobb esetben az volt a válasz, hogy bántják a magyart, rosszabb esetben pedig az, hogy véletlenül nem pedofil-e az illető.)
Túldramatizálni nem kell persze a dolgot, Olaszország is csak „félig szabad”, attól még tagja a szivarklubnak. De őket is csak azmentimeg a kirúgástól, hogy ismerik a tulajt, így büntetlenül molesztálhatják a pincérnőket. Mi viszont nem mozgunk még elég otthonosan, így könnyen az utcán találhatjuk magunkat. Úgyhogy tőlünk lejjebb már nagyon csíp a füst, és nem szeretik a lecsúszott bárcsak-lovagokat. Ha egyszer visszaszédülünk a szivarklubból szakadt VOR-zakónkba, duzzogva, hogy kirúgtak, nem fog meghatódni senki helyettünk. Sírva vigadhatunk – abban verhetetlenek vagyunk.
