Szeretném elmondani, hogy baloldaliként én milyennek láttam az ünnepet. Elszomorító volt, és nem csak az állandóan eső csapadék és a hűvös miatt.

A baloldali szervezetek vezetői –minthami sem történt volna a kétharmados autokrácia következményeként – egymás között kis csoportokat alkotva (vagy még azt sem) sutyorogtak, jól elkülönülve úgy egymástól, a nekik nem tetszőktől, mint a plebstől (tisztelet a kivételnek). Az MSZP, mint a legtehetősebb, az ennek „megfelelő” előkelő távolságtartással ünnepelt, a megszokott és évek óta tartó begyakorolt módon (meg kell jegyeznem, hogy a párt baloldalisága előttem kétséges).

Az MSZP-nél a fénypont Gyurcsány exminiszterelnök beszéde volt. A volt kormányfő ostorozta az Orbán-kormányt azoknak az intézkedéseknek a meghozatala miatt, melyek egy részét – más néven – az MSZP-kormányok is szorgalmazták. A színpad előtt begyakorolt aktivisták „lelkes” hada ismételte és tapsolta meg hangos tetszésnyilvánításuk közepette a beszéd egyes kulcsszavait. Közöttük a csúcspontnak szánt „No pasarán”, azaz „Nem törnek át” ismert jelszót, melyet Dolores Ibarruri, az 1936-os spanyol polgárháború kommunista élharcosa kiáltott világhírnévre. Tőle orozta el pirulás és szemrebbenés nélkül a KISZ felső vezetés tagjából harcos antikommunistává vedlett Gyurcsány.

Mindent összevetve, a legkellemesebb egy baloldalinak az időjárás volt az idén, május elsején.

Salga István Budapest