Közösségi színtereken való tiltása választóvonal lett az országok egészségpolitikájának megítélésében. A tiltó törvényeket hozó országelithez tartozni nem könynyű feladat. Erős és elszánt kormányok kellenek, és mellettük kiálló szakmaicivil támogatás. Ez teljesült most Magyarországon, mert megszületett a törvény, és a Nemzeti Egészségügyi Tanács hosszú évek óta tartó küzdelme is elérte célját.

Ezért is anakronizmus, Bárány János „költő-közíró” ironikus hangvételű, de kétségtelenül dohánypárti cikke, melynek helyt adott a Népszabadság („A dohányzástól a farcsontrepedésig”). A kétes szemantikai fordulatokban bővelkedő statisztikai elemzés a „cui prodest” ősi kíváncsiságát hívja elő az olvasóból. Kinek lehet az érdeke, hogy amikor Magyarország végre elszánta magát, hogy törvénnyel védje állampolgárait a dohányfüsttől, akkor ellene tegyen? Hogyan lehet „költő-közíró”-ként kibújni a „ne árts” felelőssége alól? Lehet, hogy ez csak egyedül az orvosok kötelezettsége (nil nocere) lenne?

Nemrég fejeződött be az a nemzetközi konferencia (EuroPrevent, 2011.), ahol a világ szakemberei napokon át (április 13–16., Genf) arról tárgyaltak, hogy miként lehetne még eredményesebben megóvni az emberiséget a rá leselkedő ártalmaktól, így a dohányzástól is. Miért a dohányzástól? A „miért”-eket már rég maga mögött hagyta a tudomány. Már jó ideje kizárólag „hogyan”-ról szólnak a disputák. Aki a témához nyúl, annak evidencia kell, hogy legyen, hogy a dohányosok átlagosan 10–15 évvel rövidebb ideig élnek. A fiatal magyar felnőttek fele dohányzik és mára eltűnt a különbség a férfiak és nők között. Csak a dohányzás lehet annak az oka, hogy ma már a magyar nők között is a leggyakoribb daganatos halálok a tüdőrák.

Tudnia kell azt is, hogy a dohányfüstben lévő egészségkárosító anyagoknak nincs biztonságos szintje: nincs olyan kis mennyiségük, aminek belégzése ne lenne ártalmas. Aki 4 órát eltölt egy diszkóban, az annyi dohányfüstöt szív be, mintha egy hónapig együtt lakna egy dohányzóval. A bárban dolgozó felszolgáló kétszer vagy háromszor annyi füstöt lélegzik be, mintha dohányzókkal élne egy háztartásban. A statisztikát időző nem tudja, hogy a füstmentes törvény bevezetését követő első évben a skót bárokban dolgozók légúti tünetei 28 százalékkal, a köhögés 48 százalékkal, a köpetürítés 56 szézalékkal, a szemirritációs tünetek pedig 59 százalékkal csökkentek?

Magyarországi mérések is megerősítették, hogy a dohányzó éttermek levegőjének szállópor-koncentrációja sokszorosan meghaladja azt a szabad levegőre meghatározott riasztási határértéket, ami mellett korlátozhatják a városok gépjárműforgalmát és átmenetileg leállíthatják a levegőt szennyező üzemek működését. Még a legszmogosabb napokon a forgalmas közlekedési csomópontokbanmértmaximális szállópor-koncentráció értéke sem közelíti meg a dohányzó vendéglátóhelyek levegőjének szennyezettségi adatait.

Az Origami Group 2010 végén készített felmérése szerint az ország felnőtt lakosságának 81 százaléka támogatja a dohányzás teljes betiltását a vendéglátóhelyeken, ezzel szemben mindössze 16 százalék utasítana el ilyen szigorú füstmentes törvényt. A dohányosok többsége egyáltalán nem érezné magát kirekesztettnek, ha nem gyújthatna rá a vendéglátóhelyeken. Amagyar emberek a vonatjegy-vásárlásaikkal már évek óta szavaznak a dohányfüstös körülmények elutasításáról. A nemdohányosok szinte mindegyike, de a dohányosok nagyrésze is szívesebben utazik dohányfüstmentes vasúti kocsiban.

A felmérés szerint az aktív dohányosok kétharmada, a már leszokott dohányosoknak pedig a 79 százaléka örülne, ha betiltanák a dohányzást a vendéglátóhelyeken. Mi is örülnénk, ha rövidesen a leszokott dohányosok táborában üdvözölhetnénk a „költő-közíró”-t.

Addig pedig egy korábbi költőnek egy korábbi évszázad költőihez szóló szavait ajánljuk figyelmébe: „ha nem tudsz mást, mint eldalolni...”, vagyis a dohányzással kapcsolatban kéretik a „szent fát” félretenni.

A szerzők a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagjai
Dr. Garai Imre kardiológus
Dr. Mucsi János tüdőgyógyász