Politikusok és elemzők egyaránt hüledeztek, amikor tavaly, a választások után Orbán Viktor ajtót mutatott a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF). Igaz, Matolcsy Györggyel szemben legalább megköszönte az addigi együttműködést, majd azzal a lendülettel meg is hirdette függetlenségi harcát a nemzetközi karvalytőke, az ország kirablói ellen – göcsörtös logika mentén idesorolva az IMF-et.

Tette ezt akkor, amikor már világossá vált, hogy csontvázasdi, azaz az előző kormány horrorisztikus méretű eltitkolt kötelezettségvállalásairól szőtt mítosz szertefoszlott, és Brüsszel nem vevő a 3,9 százalékos GDP-arányos hiánycél felpuhítására sem. Ekkor kellett erőt demonstrálni, amit Orbán emlékezetes nyilatkozatával és a 29 pontos első intézkedési csomag meghirdetésével meg is tett. Ezt díjazta a piac, tovább élt a megelőlegezett bizalom: a magyar állampapírokra is volt kereslet, s a hozamok sem rugaszkodtak el a normális szinttől.

A valutaalap szakértőinek azonban nem nyerte meg a tetszését aMatolcsy-féle, nem ortodox eszközöket bevető konszolidációs kísérlet, s ezt szóvá is tették. Az IMF által kritizált válságadók növekedésgátló hatása azóta sajnos igazolódott: a 3,5–4 százalékosra tervezett idei GDP-bővülést aminisztermaga korrigálta 3 százalékosra a Brüsszelnek benyújtott konvergenciajelentésben. Utóbbi szigorúságban ráadásul nemhogy az IMF elvárásain, de a Széll Kálmán Terven is túltett, s vélhetően az ebbe vetett (vak)hit az, ami még az érdemi intézkedések ismertetése előtt beárazódott a forintárfolyamba, a csökkenő országkockázati felárba.

Mindez hamis képet fest az ország állapotáról, de ezt szíves-örömest elhiszi a kormányzó elit. A 2700 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári vagyon azonban hamar elfogy, addigra a strukturális reformoknak eredményt kell hozniuk, a gazdaságnak pedig dübörögnie kell, hogy törleszteni tudjuk az IMF-től és az EU-tól kapott 20 milliárd eurós kölcsönt.

Akkor derül majd ki, hogy mennyibe került Matolcsy szabadságharca. A piacon most hitelképesek vagyunk, az egymilliárd eurós kötvénykibocsátás négyszeres túljegyzése is jelzi ezt. Más kérdés, hogy az ország piaci finanszírozása így jóval drágább, mintha az IMF hitelét vennénk igénybe. A felárat majd az egész ország fizeti, évek múlva, a lejáratkor. A kipaterolt IMF köszöni, megvan a magyar kormány nélkül is, és a pénzéért sem aggódik különösképpen. Washingtonban az ilyen otromba nyilatkozatokra nem szoktak reagálni. Ez a helyzet a másik hitelező, Brüsszel esetében is, pedig mint a kormányfő március 15-ei ünnepi beszéde óta tudjuk, onnan sem diktálhatnak nekünk.

Magyarország tehát megszabadult az IMF-től, de az IMF nem tud megszabadulni Matolcsytól. A nemzetgazdasági miniszter a pénzintézet igazgatótanácsának magyar kormányzójaként egyedül vívja szabadságharcát. Amelyben nem az IMF legyőzése a cél. Sokkal inkább az elmúlt hatvan év öröksége, az eltorzult struktúrák felett kell diadalt aratni. Ehhez kell az igazi bátorság.