Másfél napig nem történik semmi érdemi, mert érdeminek nem nevezhető egy olyan voksolás, ahol egyetlen személy közül lehet választani, majd amikor ismét elnökké szavazzák, Pálinkás József programbeszédet mond az ebédhez készülődő közgyűlési tagoknak. Ennek lényege, hogy átformálják az Akadémiát, mert túl sok pénz megy el az adminisztrációra. Azt is mondja, hogy a kutatóhálózat a jelenlegi állapotában nem tartható fenn. Egymilliárdot megspórol, azt is a tudomány kapja, minden hatékonyabb lesz – ígéri, reméli. Decemberben rendkívüli közgyűlésen határoznak mindenről, addig intenzív egyeztetés.

A fene tudja. Csupán attól nem lesz nívósabb a magyar tudomány, hogy csökken az adminisztráció. Mert csak attól lehet nagy teljesítményt elvárni, akinek biztosítják az elmélyült munka feltételeit. Nem lehet megkövetelni a külföldi szakirodalom ismeretét, ha egyszer nem tudnak hozzáférni. Nullára írtműszerekkel nem lehet versenyezni a minden földi jóval felszerelt nyugati intézetekkel. A kreativitás is véges. Tudományos eredmények elsősorban ott születnek, ahol nem csökken a tudományok presztízse. Ahol megvan a kutatóknak az a kritikus tömege, amelyből időről időre egy-egy kivételes teljesítményű tudós kiemelkedhet.

Pálinkás úton-útfélen elmondja, hogy milyen fontos a fiatal kutatókat hazacsábító Lendület Program. Néhányan tényleg hazajöttek, mások hazai kutatóhelyekről futottak be. (Azt felejtsük el, hogy az első kiíráson nyertesnek hoztak ki egy magyarul alig beszélő német kutatót, akivel végül nem szerződtek le, mert az illető nem akart hazánkban kutatni.) Ugyanakkor hiába „csábítjuk” haza, vagy tartjuk itthon ezeket a fiatalokat, ha nem tudnak pályázni kutatásaik további támogatására, előbb vagy utóbb elmennek Magyarországról. Például azért, mert az akadémiai kutatóhálózatban 2004 óta nem volt béremelés.

Maga az akadémiai elnök nyilatkozta, hogy nemzetközi hírű akadémiai műhelyek is a működésképtelenség határára juthatnak, ha rövid időn belül nem kezdődnek meg a kifizetések a megkötött kutatási szerződések alapján. Az Akadémia kutatóhálózatában az érvényes szerződések alapján folyamatban lévő kutatásokra ki nem fizetett összeg április elején elérte a két és fél milliárd forintot. Évtizedek alatt felépített, világszerte elismert tudományos műhelyek mehetnek tönkre egyik napról a másikra. Pálinkás egymilliárdot kijárt az intézeteknek, de másfél milliárd továbbra is hiányzik.

A kormánytagokkal jó barátságban lévő és ezt nyíltan vállaló akadémiai elnök annyira lojális, hogy a barátok kormányra lépése ellenére sem növekszik a tudomány támogatása, hogy a pályázati források nem érkeznek meg, hogy az 1992 óta az MTA mellett létező Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia partvonalon kívülre került, hogy a jövőben a Makovecz Imre által kreált Magyar Művészeti Akadémia mondja meg a tutit művészeti ügyekben.

A barátságnak ára van. Időnként mégis az asztalra kellene csapni – a tudomány iránti lojalitásból.