Három helikopter és 22 ember: mindössze ennyi kellett hozzá, hogy Oszama bin Ladent kiiktassák a földi életből. Az amerikai kommandósok célzott, személye elleni támadást hajtottak végre egy idegen állam légteréből, egy idegen állam földjén. A pakisztániak állítólag mit sem tudtak az akcióról. Jogilag persze mindez támadható, de ezúttal kevesen vitatkoznának vele, hogy a cél szentesítette az eszközt. Bin Laden lelkén több ezer ártatlan ember élete száradt.

A nyugati hatalmak két nap alatt majdnem két meghatározó politikust öltek meg. Vasárnap Moammer Kadhafi egyik fiával és annak három gyerekével végeztek. Nem célzott támadás volt – sietett leszögezni Charles Bouchard, a Líbia elleni NATO-hadművelet kanadai főparancsnoka. Pedig dehogynem. A ház, ahol a 29 éves Szaif és családja lakott, nem hasonlított sem bunkerhez, sem erődhöz. A nappali átlagos képet sugall: barna bőrdívány, nyolcvanas éveket idéző bőrfotelek, virágmintás tapéta, sík képernyős televízió. Nem az a tipikus parancsnoki irányítóközpont, kivéve a két jókora rakétát, ami a kertben landolt.

A NATO szerint persze minden lehet katonai központ, ahonnan parancsokat osztogatnak, amelyeknek következménye civilek halála. Továbbgondolt logikával tehát minden célpont, ahol Kadhafi vagy a rezsim fenntartásában szerepet játszó családtagjai tartózkodnak. Pech, hogy épp Szaif volt legkevésbé benne a rendszerben. A fiú éveken át a müncheni műszaki egyetemen tanult, de leginkább renitens viselkedéssel hívta fel magára a figyelmet, amíg februárban az apja haza nem rendelte.

Kadhafi perverz ragaszkodását a hatalomhoz jól mutatja, hogy ezért családja mártíromsága sem túl nagy ár. Miért lenne az, ha jó médiakampányt lehet belőle kihozni?Máig emlegeti négyéves nevelt kislányát, akivel állítólag az amerikaiak 1986-os bombázása végzett. De aki utánaolvas, elbizonytalanodik: nincs bizonyíték rá, hogy Hanna egyáltalán létezett.

A NATO viszont válaszúthoz ért. A líbiai háború egyre kétségbeesettebb fordulatot vesz. A felkelők saját erejükből nemhogy nem tudnak elfoglalni városokat, de még megtartani is bajosan. Az átmeneti kormány dilettáns, a nyugati katonai szakértők bevetése a vietnami háború rémképét idézi, sehol sincs olyan erő, amely Kadhafi után összetartaná és vezethetné az országot. A menekülthullám – pedig még csak néhány tízezer főre rúg – máris pánikba ejti az Európai Uniót, amely sutba vágja a szolidaritást, és inkább biztonságos távolból szeretné támogatni a forradalmat, de a forradalmárokból, köszöni, nem kér.

Mi sem vonzóbb ilyenkor, mint egy „célzott csapás”. Egy jól szervezett kommandósakció Moammer Kadhafi ellen. Golyó a fejbe, holttest a hullámsírba. Bár az ENSZ BT 1973-as számú határozata erre nem ad felhatalmazást, a dolgok mintha ebbe az irányba mennének. Kadhafi a célkeresztben van. Nem hullatnánk könnyeket érte. Megölése mégis rossz üzenet lenne a fejlett Nyugattól, jogilag és politikailag egyaránt.