A sávolyi motorpálya-beruházáshoz kapcsolódó többmilliárdos MFB-hitel, a pártoknak állami kezességvállalással nyújtott ingatlanvásárlási kölcsönök, a Magyar Villamos Művek szponzori tevékenysége, a Paksi Atomerőmű bővítési tervére elköltött adóforintok:mind olyan közérdekű adatok, melyeket nem ismerhet meg a köz. A TASZ érveivel szemben a bíróságok a titkolózó állami tulajdonú cégekéit fogadták el, és nem engedték, hogy a nyilvánosság megismerhesse a kért adatokat. Az indokolásokban egészen hajmeresztő jogértelmezések, az eljárásokban komoly technikai, jogi hibák fordultak elő.

A közérdekű adatok megismerésének és szabad terjesztésének a jogát az alkotmány biztosítja. Alkotmányos jog esetén a bíróságoknak a jogviták eldöntésekor elméletileg tekintettel kell lenniük az Alkotmánybíróság által kidolgozott elvekre. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű, hogy a közérdekű adatok megismerését korlátozó rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni. Amikor tehát az információszabadság szabályai nem teljesen egyértelműek, a bíróságnak az alapjog lehető legszélesebb körű érvényesülésének követelményét kell(ene) szem előtt tartania. A TASZ munkatársai egy ideje azt tapasztalják, hogy a bíróságok a korábbiakkal ellentétben épp ennek ellenkezőjére törekednek: görcsösen kutakodnak a titkolózást támogató paragrafusok után.

A Fővárosi Ítélőtábla például nemrég a Figyelő újságírójának munkáját obstruálta, amikor a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM) irányítása alatt álló MVM-csoport által támogatott események, intézmények listájának és a támogatási összegeknek a nyilvánosságra hozatalát elutasította. A bíróság szerint a piramis csúcsán álló vállalat nem tudhatja (!), hogy az irányítása alá tartozó cégek mecénási minőségükben mit tartanak támogatásra méltónak, nem kötelezhető hát a 16 céget tömörítő cégcsoport az adatok közlésére,mert nem kezeli a kért adatokat. A TASZ jogászai bizonyították, hogy a cég honlapján elérhető beszámoló az MVM-csoport társadalmi tevékenységeiről egyértelműen cáfolja a bíróság indoklását. Legyünk jóindulatúak: a bizonyíték téves értékelése megbocsátható, technikai jellegű hiba. A bíróság szerencsére elvi éllel rögzítette, hogy a szponzori megállapodásokkal kapcsolatos adatok a nyilvánosság számára megismerhetők, csak éppen azokat a cégcsoporthoz tartozó egyes cégektől kellett volna igényelni. Az ítélet azonban a saját logikájának is ellentmond, mivel nem kötelezi az MVM Zrt.-t mint a cégcsoport egyik vállalatát az általa kötött támogatási szerződések adatainak közzétételére. A jelek szerint az MVM, amikor a társadalmi tevékenységét fényezi, akkor kezeli az adatokat, de ha egy újságíró megkérdezi: „mennyi az annyi”, akkor már nem...

A fenti ítéletnek teljes mértékben ellentmondva, az MVM-csoporthoz tartozó Paksi Atomerőmű bővítési terveinek összköltségéért és a projekt keretében kötött szerződések kiadásáért indított perben a Szekszárdi Városi Bíróság nemrég megállapította, hogy az Atomerőmű nem lát el közfeladatot (!), ezért nem kötelezhető a szerződéses adatok kiadására.

Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy az erőmű egy gramm uránt nem vásárolhat állami jóváhagyás nélkül. Az is kétségtelen, hogy közvetetten állami tulajdonban áll, tevékenységét törvény szabályozza, és az Országos Atomenergia Hatóság mostanság nem is foglalkozik mással, mint az atomenergiával üzletelő cég felügyeletével. Józan paraszti ésszel azt gondolnánk, hogy ha van cég, amely közfeladatot lát el, akkor az az állami tulajdonú atomerőmű. A bíróságot azonban megzavarta, hogy az állami vagyonról szóló törvény melléklete pusztán az atomerőművet tulajdonló Magyar Villamos Műveket említi meg...

Ha a bíróságnak igaza lenne, s a közvetett állami tulajdonban álló vállalatok már kívül esnének az információszabadság spektrumán, akkor egy képzeletbeli cégvezérnek, aki a közvagyon pazarlására hajlamos, mondjuk, egy képzeletbeli párthoz kötődik s annak anyagi érdekeit szolgálja, semmi egyéb dolga nem lenne, minthogy a közvetlen állami tulajdonban álló vállalat vagyonát kiszervezze, s attól kezdve a köznek a közpénz elherdálásához nincs köze, s a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog teljes mértékben kiürül. Akarhatja-e ezt felelős jogalkotó vagy bíró? Aligha.

Atomerőművünkhöz – illetve jelen állás szerint valakinek az atomerőművéhez – hasonlóan a parlamenti pártoknak sem kell számolniuk a nyilvánosság ellenőrzésével, ha a nyughatatlan újságíró az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank (MFB) számukra nyújtott hitelszerződéseire kíváncsi. A pártok számára nagyon kedvező feltételek mellett nyújtott kölcsön indoka, hogy a pártok az alkotmány értelmében részt vesznek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, a gondoskodó állam ezért hitellel segíti őket, hogy irodát vásárolhassanak. Ez a státus önmagában indokolja, hogy közfeladatot ellátó szervként tekintsünk rájuk, ha egyébként közérdekű adatot kezelnek. Az ügyben született jogerős döntés eredménye ehhez képest az, hogy a pártokkal szemben nem érvényesíthető a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogunk, és a pártok állami pénzekkel való sáfárkodásának ellenőrzése állami monopólium. Ez akkor sem helyénvaló, ha az ellenőrző szervek tökéletesen és abszolút pártatlanul tevékenykednek, s a pártok finanszírozását nem övezi sötét ügyletek sora.

Szintén elvérzett a 35 milliárd forintos állami részvétellel megépíteni tervezett sávolyi motorpálya pénzügyi megvalósíthatóságáról szóló tanulmány kiadása iránt indított per. Az Ítélőtáblának el kellett döntenie, hogy legitim módon titkolja-e az MFB a tanulmányt banktitokra hivatkozva. A bíróság egészen meglepő módon úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem a közpénzek átláthatóságát kell vizsgálni, hanem az MFB-nek a külső, illetéktelen befolyástól mentes működését. Érthetetlen, hogy miért az MFB döntéshozatali mechanizmusát védi a bíróság, amikor a bankot a Bajnai-kormány határozata kötelezte hitelnyújtásra. Sőt a másodfokú döntéskor már az is nyilvánvaló volt, hogy nem is lesz semmi a motorpályából, mert a Pénzügyminisztériumból kiszivárogtatott adatokból kiderült, hogy a beruházás gazdaságilag ésszerűtlen, jogilag pedig kifogásolható, és a botrány hatására a kormány kihátrált a projekt mögül.

A bíróságnak kötelessége az AB határozatainak megfelelő, az átláthatóságot pártoló jogértelmezés, s nem dolga a titkolózó állam védelme, pláne nem a jogszabályok önkényes alkalmazásával.

A fentiek tükrében érdemes felidézni egy nyári törvénymódosítást. Az államháztartási törvényből kikerült az a rész, miszerint a „magyar állam, a helyi önkormányzat, költségvetési szerv vagy közalapítvány többségi befolyása alatt álló gazdasági társaság a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti közfeladatot ellátó szervnek, a nevében eljáró személy pedig közfeladatot ellátó személynek minősül”. Ezt a módosítást a TASZ ellenezte, de nem tartottuk különösen veszélyesnek, tekintettel arra, hogy más törvények és az eddig irányadó joggyakorlat teljesen egyértelműen rögzítették, hogy az állami tulajdonban álló vállalatok a közvagyonnal való gazdálkodás átláthatóságát biztosító rendelkezések hatálya alá tartoznak. Ma is állítjuk, a téves bírói döntések sora nem ennek a törvénymódosításnak a következménye. Ám az egyértelmű, hogy az információszabadság szabályainak esetleges további gyengítése nagyobb teret engedne a hasonló ítéleteknek.

A hatalom példátlan koncentrációja, a fékek és egyensúlyok rendszerének elsorvasztása miatt az információszabadság különösen fontos érték és eszköz a demokrácia mellett elkötelezett polgárok és a sajtó számára. Az igazság szolgáltatásnak nem a hatalomhoz kell simulnia, hanem az egyéni szabadságjogaikkal élő polgárokat kell védenie. Ellenkező esetben bekövetkezik az Alkotmánybíróság által felvázolt rémkép: a nyilvánosság próbája nélküli állam a polgáraitól elidegenedett gépezetté, működése pedig kiszámíthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válhat.

A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) programvezetője