Nos, egy évre mintegy 500 millió forint esik, ez a fenti órabérrel számolva egy évben 31 250 munkaórát jelent. Miután egy évben a törvényes munkaidő 2016 óra, 15 fő fog tanácsot adni a minisztériumnak. Vajon nem megszégyenítő ez az ott dolgozó szakemberekre nézve?

Állandóan azt hallom, hogy csökkentik az államapparátusban dolgozók számát. Ha azért építenek le, hogy aztán jóval drágábban mással végeztessék el a munkát, akkor mi értelme van az egésznek?

Nézzük csak: ha 15 hozzáértő embert – esetleg éppen azokat, akik a szerződés szerint tanácsokat adnak – állományba vesznek, s adnak nekik havi egymillió forintos bért, és ehhez hozzászámítunk ötven százalék bérterhet, az évente még mindig csupán 300 millió forint kiadást jelent. Megmaradna évi 200 millió forint, négy évre az 800 millió, amit sok-sok értelmes célra lehetne fordítani. Ami pedig e dolgozók elhelyezésével kapcsolatos költségeket illeti, lehetne őket távmunkában is foglalkoztatni, de ha ezen a címen 100 milliót leszámítok, még mindig marad 700 millió.

Biztos, hogy a kormányzat felelősen gazdálkodik az adófizetők pénzével?

Ne csak nagy szavakat, üres frázisokat pufogtassanak a vezetők, hanem tanuljanak meg számolni az egyszerű emberek józanságával! Nem elég, ha kormányzati szóvivők elharsogják a televízióban, hogy nem engedik a lakosságra áthárítani a bankokra, áruházakra stb. kivetett különadókat. Mert közben bizony jóval az infláció feletti mértékben emelkednek a számlavezetési díjak és egyéb költségek, továbbá az élelmiszerárak. Ha a szóvivő asszony maga is rendszeresen járna vásárolni, kis odafigyeléssel tapasztalhatná, hogyan gyűrűzik be a különadó a fogyasztói árakba 10-25 forintos emelések formájában. A közüzemi díjak és az üzemanyagárak megugrásáról már nem is beszélek.

Hajós György Budapest