2005-ben az újonnan hivatalba lépett miniszterelnök, ahogy később elismerte, valódi kormányzás helyett látszattevékenységgel foglalkozott. Megkérdezte a népet arról például, hogy dönthessenek-e a szülők a születendő harmadik gyerek neméről. Emlékszik még erre valaki? Ilyesmikre gondolt Gyurcsány Ferenc, amikor Őszödön úgy fogalmazott: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna.” A Fidesz a konzultációs aktivitására akkor így reagált: „a kormány érdemi munka helyett megint kampányol. Úgy látszik, ez is része annak a kormánypropagandának, amelyre az elkövetkező körülbelül egy évben 3,5 milliárd forintot akarnak elkölteni”. Hozzátették: ahelyett, hogy ezt a pénzt a bajbajutottakra fordítanák.

A Fidesz most tehát megint olyat tesz, amit ellenzékből bírált. Alighogy véget ért az előző levelezés az alkotmányozásról (ár: félmilliárd forint), itt a következő, a szociális rendszerről. Azzal hitegetik, ha nem is magukat, de mindenki mást, hogy az ilyen utólagos véleménykérések helyettesítik a választások előtt közölt szándékokat.

Csakhogy a kérdések szakmailag éppoly komolytalanok, mint azok, amelyeket az alkotmány kapcsán tettek fel. Nem kérdések. Ezekre is csak igennel lehet válaszolni.

Segélyezéssel orvosolják-e a munkanélküliséget, vagy munkát adjon az állam? Erre mit lehet mondani? Csakhogy furán hangzik ez a kérdés attól a kormánytól, amely a közcélú munkára költhető keretet a felére vágta vissza, és bár egymillió új munkahellyel kampányolt, a munkanélküliek száma csak nő. Az önkormányzatok kétségbeesetten kapálóznak, mert látják, ahogy az emberek reménytelenül csúsznak lefelé, és már közmunkára sincs pénz. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy már a kérdés sem igaz, hiszen jelenleg is szigorú feltételhez kötött a segély, s ezek egyike, hogy a felajánlott munkát, bármi legyen is az, kötelező elfogadni. Nem baj, a lényeg, hogy e kérdéssel, a munka és a segély szembeállításával megint heccelni lehet a társadalmat, miközben az állam képtelen munkát biztosítani ekkora állástalan tömegnek, a segély pedig a túléléshez is kevés.

Azt is megkérdezi a kormány, hogy pénzben vagy alapvető szükségleti cikkekben támogassa-e az állam a rászorulókat. Ez aztán eredeti ötlet! Monok? Jobbik? Szűcs Erika? Úgy tűnik, az elmúlt két évet szégyentelenül átaludta a Fidesz. Kérdezik még, hogy a gazdaság igényeihez igazítsák-e az oktatást? Persze, igazítsák, de mondják meg: kikből is áll a gazdaság. Néhány befolyásos nagyvállalkozóból, akik ingyen munkaerőhöz jutnak a tanoncrendszeren keresztül, ha leszállítják a tankötelezettség korhatárát?

Ezek fölösleges részletek? Elköltenek újabb nyolcszázmilliót az együttműködés jegyében úgy, hogy szó sem esik róluk. Mintha nem kormányoznának. Pedig dehogynem.