A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. létrehozza a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Zrt.-t, élén egy teljhatalmú, ötfős testülettel, amelyet egy évre neveznek ki.

A Filmalap „fogja össze” a teljes szakmát: a forgatásokat, a forgatókönyveket, a támogatásokat, a szakemberképzést, a nagyjátékfilmeket, a koprodukciókat, az animációs és dokumentumfilmeket, az első és kísérleti filmeket, a nemzetközi értékesítést, a nemzetközi támogatást, ha kiemelt pénzt ad, a film készítésébe is beleszól, ahogy részesül a bevételekből is. Közvetlen állami tulajdonba kerül a teljes magyar filmes vagyon, a Mafilm és a Mokép, valamennyi ingatlan, a Nemzeti Filmarchívum kezelésében lévő filmjogok, megszűnik a Hunnia, a Dialóg, az Objektív, a Budapest stúdió – vagyis minden. Az új rendszerhez tartozik a Nagy Ember, aki előre megmondja, miből lesz siker és miből nem, hogy csak az előbbire kelljen költeni.

Vajna sajátos kentaurt kreált: az amerikai producert keresztezte a magyar állami pénzzel. Ott a magántőke, itt a közpénz kockázatára forgatnak. Ott amit a tőkés, itt amit az állam megenged. Nem ugyanaz. Ha megnézzük, meglátjuk – idehaza a miniszteri biztos olykor félrelép.