Jobb holtan
Kattintson a képre, galéria nyílik!
A Félszeműben, a westernt a hamvaiból feltámasztó, Oscar-díjra is jelölt moziban egy kislány addig üldözi apja gyilkosát, amíg igazságot szolgáltatva le nem számol vele. Az Egyesült Államok közel tíz éven át üldözte Oszama bin Ladent, mígnem az amerikai haditengerészet kommandója egy Iszlámábád környéki luxusvillában végzett az al-Kaida terrorszervezet szellemi vezérével. – Igazságot szolgáltattunk – üzente a Fehér Házból Barack Obama az amerikai népnek és a világnak. S ugyan a szeptember 11-i terrorakciók áldozatai hozzátartozóinak fájdalmát nem igazán csökkenthette a szaúdi milliomosból lett iszlám terroristavezér halála, New Yorkban, Washingtonban és más nagyvárosokban spontán autókonvojokkal és zászlólobogtatással ünnepelték az év hírét. Még a Facebook is visszhangzott a csatakiáltástól: U-S-A, U-S-A! Az utcán fiatalok táncoltak és énekeltek örömükben – eddigi életük fele vagy annál is több a terror elleni globális háború árnyékában telt.
Oszama bin Laden az elmúlt évtizedben nem csak Amerika első számú közellensége volt. Bár valószínűleg sok, az al-Kaida nevében elkövetett terrormerényletről csupán utólag szerzett tudomást, mégis az iszlám szent háború, a dzsihád szuperhősét testesítette meg. Egy láthatatlan, de globálisan jelen lévő, az alapvetően amerikai fejlesztésű információs technológiát mesterien használó terror hálózat fejeként külön háborút vívott az Egyesült Államokkal és a nyugati civilizációval. Célja a „kalifátus”, a mohamedán országokat összefogó központi hatalom megteremtése, a Nyugat hegemóniájának megtörése volt.
Évtizednél tovább járatta a bolondját a világ legerősebb katonai hatalmával, annak és szövetségeseinek titkosszolgálataival, miközben fanatikus hívei a világ más pontjai mellett itt Euró pában, Londonban és Madridban is követtek el sok száz halottat követelő merényleteket. Afganisztánban NATO-tagként mi magyarok is halálos áldozatokkal járó háborút vívunk miatta, mert a Nyugat (ahová tartozunk) elsőrendű érdeke, hogy a közép-ázsiai országban ne a tálibok határozzák meg a dolgok menetét. Ő az elsőszámú oka annak, hogy a világ sosem lesz olyan, mint 2001. szeptember 11. előtt volt – elég arra gondolni, hogy az ikertornyok lerombolása óta a biztonsági előírások miatt milyen tortúrát jelent repülőgépen utazni.
A terror elleni globális háborút a republikánus George W. Bush hirdette meg, de a leglátványosabb sikert most demokrata párti utódja aratja. Míg Bush, illetve az iraki háborúval hatalomra segített új bagdadi rezsim bíróság elé állította a diktátor Szaddám Huszeint, a Nobel-békedíjas Obama a kirajzolódó kép szerint úgy gondolta, a „sejket” jobb holtan, mint egy tárgyalóteremben látni. Az nem lehetett kérdéses, hogy bármelyik amerikai bíróság halálra ítélte volna Oszama bin Ladent. Amerika bosszút akart állni, és ne tagadjuk, hasonló esetben a világ bármelyik országának népe ugyanezt tartotta volna igazságosnak. Ezt helyezte kilátásba George W. Bush is, amikor a New York-i romoknál a tűzoltóknak és rendőröknek megígérte, nem nyugszanak, amíg nem vonják felelősségre a bűnösöket.
Az Afganisztán szovjet megszállása idején a CIA által támogatott, majd a „terror arcának” is nevezett Bin Laden likvidálása belpolitikai szempontból is nagyon jól jött Obamának. A gazdasági válság, a félig sikerült egészségügyi reform, a guantánamói fogolytábor bezárásának elhúzódó ügye kíméletlenül rombolta az elnök nimbuszát. Amerikai hazafiságát megkérdőjelező ellenfeleinek most bebizonyította: ha az Egyesült Államok nemzetbiztonságáról van szó, van olyan kemény fiú, mint a republikánusok. A Hussein keresztneve miatt gyakran „lemuzulmánozott” elnöknek az első számú közellenség eltűnése nyomán könnyebb lesz kivonnia az amerikai csapatokat Afganisztánból. A leszámolással a táliboknak is megmutathatja: jobb, ha megegyeztek velünk. Afganisztánban megnyílhat az út a tárgyalásos rendezés előtt. A washingtoni üzenet félreérthetetlen: Amerika elől senki sem bújhat el. Ha Bin Ladennel végeztünk, másokkal is megtesszük.
A terrorizmusnak persze Bin Laden halálával sem áldozott le. Bosszúmerényletekre kell készülni, még ha azt reméljük is, az al-Kaida már nem lesz az, ami eddig volt. Még hosszú évekig válságövezet marad Afganisztán, s a vele szomszédos, atomhatalom Pakisztán. A Nyugat másfél hónapos bombázásokkal sem tudta térdre kényszeríteni Kadhafi líbiai vezetőt, ahogy igazából az arab világon keresztülseprő demokráciamozgalmakkal sem képes megoldásokat kínálni. Pedig a változásokban reménykedő, többségében fiatalokból álló új moszlim generációknak valamiféle perspektívát kellene nyújtani. Ami pont ellentéte annak a gyűlöletre épülő propagandának, amivel a civilizációs háborút hirdető Oszama bin Laden sok hívet szerzett magának.
