Aki persze azonnal teljes hévvel „feladta” mentelmi jogát, és alig várja, hogy egy perben megpróbálja kikészíteni politikai ellenfeleit. Már ha a tárgyalóteremig eljut az eljárás, s nem csupán arról van szó, hogy a hatalom megint csak próbálja borzolni a közönség idegeit.

Az, amivel a volt kormányfőt most vádolják, igencsak nagyra fújt lufinak tűnik. A Központi Nyomozó Főügyészség 2009 áprilisa óta vizsgálódik „különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával bizonyos sukorói, albertirsai és pilisi ingatlanok cseréjével összefüggésben”. A sukorói telekcsere néven elhíresült ügyben találnák meg most Gyurcsányt „hivatali visszaélés gyanújával”, ami annyit tesz: átnyúlt a kormányzati gépezet felett, és utasítást adott a telekcserére, aminek következtében kár érhette volna az államot.

Ha az ügylet megvalósult. De nem valósult meg.

Ám nem is a sukorói csalános, az amúgy a Mercedes-beruházás méretét jóval felülmúló, odatervezett izraeli befektetés elutasítása, nem néhány ingatlanbecslő kölcsönös szakmai hajtépése (mennyit ér egy telek elméletben és a piacon) az érdekes. Hanem az: Orbán Viktort ismét zsigeri indulat és fóbia vezette, nem a taktikai érzéke. A meglehet ki sem mondott óhajt az ügy elévülése előtt egy pillanattal a legfőbb ügyész teljesítette.

Nagyon erős bizonyítéknak kell lennie a kezében (bár ez iránt erős kétségeink vannak), ám ha az perdöntő, bűnhődjék a bűnös. Ha az ügyész keze üres, akkor viszont ő és a Fidesz nagyon sokat veszít. A közös ellenség képével máris egységbe forrasztotta az önmarcangolt szocialista pártot, pedig könnyen kivárhatta volna, amíg annak belső harcai eldőlnek. Meglehet Orbán már Gyurcsány őszi pártátvételét vizionálta, s jobban fél ettől, mint attól, hogy szellős szereplési teret nyitva előtte meglehetősen ingatag indokkal a lelátóról a küzdőtérre parancsolja. Meglátjuk lesz-e a vádlottból vádló, de nagy esélyt adunk rá.

Nagy nemzetközi figyelmet jósolunk az eljárásnak, mert egy esetleges Gyurcsány-pert képtelenség nem a nagy nyilvánosság előtt levezényelni. Ezt a figyelmet ismételten a hatalom gerjeszti fel, így végképp nem lehet az ellenzék nyakába varrni. Ugyanakkor, ha a kormány a Gyurcsány-üggyel akarná tompítani az érkező megszorítások kegyetlenségét, akkor nagyot téved.

Orbán Viktor még mindig 2010 áprilisának eufóriájában él. Ám egyetlen év alatt nagyot fordult itt a világ. Amiből a közönség most annyit lát, hogy a politika megint saját torkát harapdálja véresre, neki meg marad a földhivatali besorolás szerinti „kopárság”, a sukorói susnyás.