Sajnálatos jelenségnek tartom, hogy ebbe a stílusba kezd belesimulni az MSZP is. A mérvadók közül ebben úgy tapasztalom Szanyi Tibor jár az élen. Érdekes volt a közelmúltban az Egyenes beszédben Kálmán Olgával való „huzakodása”. A kormánypárti képviselők jogtalanul felvett juttatásairól volt szó, amikor ökörségnek nevezte azt a szavazást, amikor a kétmillió forintos limitet megszavazták a képviselők anélkül, hogy annak rá-

juk gyakorolt hatásába belegondoltak volna. A műsorvezető asszony moderációs kísérletét makacs gyerek módján verte vissza azzal, hogy szerinte ez a jelző nem súlyosabb, mint a „pofátlan”. Ebben egyet is értenék. Még azzal is, hogy elítélendő a Fidesz és KDNP képviselői nek magatartása akkor, amikormil liók élnek hónapról hónapra apró garasaikat élére állítva, ők pedig nem is számolják a több helyről hozzájuk érkező pénzeket. Véleményem azonban az, hogy azért, mert a másik lop, hazudik, csal, mi még nem vagyunk jogosultak ugyanezekre. Nem hiszem, hogy a kiváló lényeglátással rendelkező Szanyi Tibor nem találna képernyő- és nyomdaképes szinonimákat a minősítésre. Ami még talánmeg győzőbb is lehet.Miért nem felel meg az „álszent képmutatók”; „gátlástalan pénzhajhászók”; „szemforgató politikából élők”; erkölcstelen erkölcscsőszök”; „lelkiismeretlen felelőtlenek”; „szegénységen meggazdagodók”, és még sorolhatnánk a jelzős szerkezeteket.

Ezzel, azt hiszem, sokat tennének a politikai beszédstílus csiszolása, európaivá tétele terén, arról nem is beszélve, mennyire tetszene „álamelnökünknek”, aki mint köztudott, a helyes, szép magyar beszéd (és nem az írás!) elkötelezett híve.

Tősér István Miskolc