Csakhogy Magyarországon semmilyen örömet nem látok. Az unió ban eltöltött hét évünk alatt kiderült: a magyar nem „mobil”, hiányzik belőle a vállalkozó szellem. Ha megy, úgy megy, hogy hétvégére hazajöhessen; vagy úgy, hogy egy hetet vállal egy hónapból vagy csak (l. például orvosi ügyelet) hétvégét. Ez nem a szülőföldhöz való ragaszkodás dolga. A lengyel hazafiassághoz kétség nem férhet, és mégis: a 30 milliós országból máig hárommillióan vállaltak külföldön munkát, és további félmillió készül Németországba. De nem az Odera túloldalára, a szomszédságba, hanem a messzi Dél-Németországba meg a Ruhr-vidékre. Pikáns. Aki járt Nagy-Britanniában vagy Írországban a minap, ott is lépten-nyomon lengyelekbe ütközött, főként a szolgáltató szférában. A magyar csak az osztrák gazda földjéig vagy a falusi éttermekig merészkedik. Még a német építőipari kvótát se tudtuk betölteni.

Nyugat-Európában pedig egyfolytában zsugorodik a munkaképes lakosság és hatalmas az igény különleges képzettséggel (orvos, informatikus, üzemfejlesztő) rendelkező munkaerőre. Ahogy a német gazdaság növekedését elnézem, ez az állapot csak súlyosbodhat. De majd megtalálják a módját annak, hogy éppen azt a képzettségű munkaerőt, amire nekünk idehaza is szükségünk volna, magukhoz édesgessék.

Tény: a bérek két-háromszorosak, olykor többszörösek, mint itthon. Ennek szinte lebírhatatlan a vonzása. Annyira, hogy az érintettek gyakran nem számolnak a magas árakkal (lakásbérlés, közlekedés, szolgáltatások). Aki adó, bérletek, család kivitele, eltartása, gyerekek iskoláztatása után számolja a nettóját, hamar rájön, hogy a kerítés ott sincs kolbászból. Saját pékséget, mészárszéket, önálló orvosi praxist felépíteni pedig nagyon-nagyon drága vállalkozás.

Volt idő, amikor az NSZK tele volt olasz, spanyol és portugál vendégmunkásokkal. Amint ezekben az országokban beindult a konjunktúra, a vendégmunkásokat „hazaporszívózták”. Ennek a kópiáját szeretném látni. Olyan országban szeretnék élni, amelyik nem a munkaerő exportjára rendezkedik be, hanem vonzza a tőkét, európai vagy ahhoz közeli béreket fizet, nem spórol az innováción, a kutatás+fejlesztésen annyit, hogy legjobb elméi külföldre meneküljenek. De addig is jó nyelvet tanulni és kissé „mobilabbnak” lenni.