Orbán és az Isten utáni első hely
Kétségtelenül egy politikailag különösen kiélezett pillanatban tette. Akkor, amikor volt kormányfőként nem nagyon meríthetett máshonnan reményt, mint a köztársaság alapját – a politikai piac nyitottságát, a pártok váltógazdálkodását – garantáló alkotmányból.
2002 késő őszén jártunk, nem sokkal a szűken elveszített parlamenti választások után, nagyjából a második (a Fidesz által egyébként kétely nélkül megszavazott) száznapos program idején. Zajlottak az EU-csatlakozási tárgyalások, és Orbán (e tárgykörben következetesen) sokallotta az uniónak átadandó állami hatásköröket.
Szó szerint úgy fogalmazott: „az alkotmány fölött a Jóistenen kívül senki nem állhat”. (Konkrétan azt kifogásolta, hogy a magyar kormány 150 ezer, a magyarországi multiknál dolgozó ember állásával játszik, amikor beleszólást enged az EU-nak abba, hogy mekkora adókedvezményeket adhatunk e vállalati körnek. Most már vélhetően a multikra kivetett különadók garantálják az említett másfél százezer dolgozó munkahelyét...)
A napokban a miniszterelnök levélben hívta fel egykori párttársa, Fodor Gábor figyelmét: annak idején ők ketten együtt küzdöttek a 89-es alkotmány ellen, amit mindig is el akartak törölni a föld színéről.
Ezt a „mindiget” érdemes kikeresnünk a kordokumentumokból. Ahhoz, hogy olyan nyilatkozatot találjunk, amelyben a Fidesz teljesen új alkotmányról beszél, egészen 1991-ig kell visszapörgetnünk a naptárlapokat. (A miniszterelnök monográfusai kedvéért: az a 2009-es mondat, amely szerint a korábbi alkotmányban semmi tisztelni való nincs, ezúttal nem játszik: az a preambulum, és nem a törvényszöveg hiányosságaira utal. És az is ott volt mellette: az alkotmány nem egy párt, és még csak nem is a parlament ügye.)
Húsz éve, 1991 áprilisában a Kisgazdapárt akart alkotmányozni. A Fidesz álláspontját Fodor Gábor akkori frakcióvezető tolmácsolta a parlamentben.
„Mi is úgy gondoljuk, hogy Magyarországon foglalkozni kell a kérdéssel: szükség van egy új alkotmányra – valamikor. Ennek előkészítő munkálatait kell először elvégezni. Komoly a feladat, hosszú időt igényel, nem hiszem, hogy néhány hónap alatt végezni lehet vele. Az első lépésként tudományos műhelymunkának kellene kezdődnie az ügyben. Jelenleg nincs Magyarországon komoly tudományos előkészítettségű program egy új alkotmány elkészítéséhez. A világon mindenütt több évet vesz igénybe egy alkotmány létrehozása, Magyarországon sem lesz ez másképp.”
Így gondolta akkoriban a Fidesz, így vélte Fodor Gábor, és minden bizonnyal Orbán Viktor is.
Hogy ők ketten együtt küzdöttek-e a 89-es alkotmány ellen, azt a fentiek alapján ki-ki maga is megítélheti. Az viszont bizonyos, hogy Orbán Viktor véleménye egy fontos részkérdésben azóta gyökeresen megváltozott. Úgy is mondhatnánk: egyvalakinek időközben sikerült helyet találnia a Jóisten és az alkotmány között.