Kezdhetném ezt a válaszcikket azzal, hogy a szóban forgó cikket egy olyan ember írta, aki, saját elmondása szerint a következőket tette:

- Miután az 50 fokos melegben (ennyi egyébkéntmég La Pazmegyében sem volt soha, Churchill szerint sem!) kiment dohányozni, de nem az árnyékban keresett helyet, hanem a napon!

- A napon fekvő műanyag rekesz hőmérsékletéről nem győződött meg, pedig a napon felejtett tárgyak felhevülnek – ezt egy gyerek is tudja.

- A napon felmelegedett tárgy állagáról sem győződött meg, bár tudta, hogy az egy sörösrekesz. A műanyag sörösrekesz hideg állapotában sem egy emberi test súlyának elviselésére készült, hiszen legfeljebb 12x0,5 kg+12x1 sörösüveg súlyát – kb. tehát legfeljebb 8 kg 40 dekagrammot visz. Churchillnek sem jöhet ki más szám.

- A rekeszek (hidegen) ugyan egymásra rakhatók, de a terhelés akkor az oldalfalakra függőlegesen nehezedik, így az oldalfal elviseli, nem úgy, mint amikor egy oldalára állított rekesz oldalát éri a terhelés, ahogy rá szokás ülni egy rekeszre.

- Ezek után akkora lendülettel ült a roggyant rekeszre, majd olyan erővel ütődött a talajnak, hogy a farkcsontja eltört. Pedig leüléskor a rendkívül erős medenceövi és combizomzat a testet biztonságban képes megtartani, és a leülés műveletét végig kontrollálni.

- Közírónk mintha büszke lenne az amúgy kissé gyenge leülési teljesítményre. Ez az egész, finoman szólva is bizarr történet…

Kezdhetném a cikket azzal is, ami szintén az eszembe jutott, hogy nincs is kedvem erről a kérdésről vitatkozni, hiszen még a cikk írója is megállapítja: „Természetesen őrültség volna tagadni, hogy a dohányzás káros az egészségre….” – ha ez igaz, akkor egyszerűen abba kell hagyni a dohányzást, és kész. Sok évvel ezelőtt azt hittem, hogy az emberek nem fognak olyat művelni, ami árthat az egészségüknek, ha ezt tudják az illető dologról, és arra amúgy semmi szükségük. Mint pl. a dohányzás esetében.

Kezdhetném továbbá úgy, hogy Közírónknak láthatóan lesújtó véleménye van a statisztikákról. Mindegyikről. A cikkben ugyanis kétszer említi meg Churchill nevét, kifejezetten a statisztikával kapcsolatos ismert véleményére utalva: „churchilli értelemben”, ill. „a churchilli magunk hamisította…”, és egyszer a drámai farkcsonttörés 100%-os megyei előfordulására hivatkozik, amelynek szintén az a (lesújtó) jelentése, hogy a statisztikákat nem kell komolyan venni, mert blődek. Ő így is tesz, és direkt oki kapcsolatokat kér számon ott, ahol statisztikai valószínűség szerepel.

De ha ennyit érnek a statisztikák, akkor Közírónk vajon miért érvel hasábokon keresztül statisztikai adatokkal? Csak nem azért, mert a statisztika csak akkor hamis, ha ellenünk szól, ha viszont érveinket támogatja, megalapozott? Churchill kísértene itten?

Kezdhetném akként is, hogy a cikken belül, Közírónk mesteri hangulatteremtése során hogyan fokozódik egy helyzet. Először csak valami, ami megosztja a társadalmat, azután hisztéria, a dohányfüst mustárgázzá tupírozása, majd az érv annyira „gyermekded”, „bugyuta”, a devecseri pincérek „lúgporkarika-eregetése” – ez kissé ízléstelen.

És már kissé komolyabban: „az ország egyharmadának házi őrizetbe helyezése”, „…légből kapott adatokkal dobálózó, másokat a társadalmi kommunikációs terekből kirekeszteni akaró…” És itt lép be a gyanakvás: „Már ha az lenne a valódi cél!”

És immár a bizonyosság: „Itt az ország egyharmadát kirekesztik a hétköznapi kommunikációs térből, és egyúttal elvonják a figyelmet a valódi környezetszennyezőkről…, hogy ezért érdemes-e lenyomni bármelyik ország egyharmadát” „a következtetés nem az olajlobbi vagy a szénerőművek üzemeltetőinek kreálmánya…” Még szerencse, hogy Közírónk ezt a rút összeesküvést helyben leleplezi! A cikk olvasását követően néhány dolog a tudomásomra jutott, nagy meglepetés ugyan nem ért, de, végül is… Ezekkel folytatom:

- Mindig azt hittem, hogy a tiszta levegő nem árt, csak a füst. Nem is, de a követelése úgy látszik, igen. A cikk megjelenésének napján láttam és hallottam a tévében egy urat, akit ötször (5x) vertek meg a (dohányzó) utasok meg a kalauzok, mert a nemdohányzó (!) vagonban arra kérte a többieket, hogy ne dohányozzanak!

- Egy konferencián találkoztam orvos kollégámmal, akivel együtt dolgoztam pályakezdőként az egyik klinikán. Akkor (39 évvel ezelőtt) erősen dohányzott, és most is. Egy éve tüdőrákja van, mindkét tüdőcsúcsban.

A Neuropsychopharmacologica Hungarica idén márciusban megjelent számában, mely azóta került a kezembe, a 7–13. oldalon közölt első cikk a következőket írja:

- A nikotinfüggőség addiktív megbetegedés, (DSM, ICD);

- A nikotinfüggőség a leggyakoribb és a legrosszabb kimenetelű pszichiátriai rendellenességek egyike (a jelenlegi dohányosok közül 30–50% dohányzással kapcsolatos megbetegedésben fog meghalni).

- A dohányzás világszerte egyike a legnagyobb közegészségügyi problémáknak;

- A WHO-jelentés szerint a világon 1 milliárd dohányos van, számuk gyorsan emelkedik a fejlődő országokban;

- A dohányzás felelős 5-6,4 millió elhalálozásért egy évben, világszerte, és ez a szám 2030-ra várhatóan 10 millió körülire emelkedik.

A dohányzás mérgező hatásai közismertek, de egészségkárosító hatásainak sokkoló adatait gyakran elfelejtik:

- az összes tüdőrák-halálozás 80-90%-át okozza,

- megemeli más rákok: hólyag-, szájüregi, nyelőcsőrák, valamint

- a kardiovaszkuláris betegségek (szívinfarktus, stroke),

- a tüdőbetegségek: tüdőtágulás, bronchitis, továbbá

- a fertőző betegségek kockázatát. Közírónknak ezek után azt tudom javasolni, hogy dohányozzon csak, sorstársaival együtt, akár kétszer, háromszor, tízszer annyit, mint eddig. Talán nem lesz ilyen ingerült. Szüksége is lesz a jó hangulatra, ha kiveszik a fél tüdejét, leamputálják a lábát, vagy nem tud már beszélni meg írni. Kommunikáljon a füstben azzal, akivel akar, mert még tud.

Aki meg még képes rá, annak azt javaslom, hagyja abba a dohányzást, és költse a havi 30 000 Ft-ját másra, pl. kirándulásra a tiszta levegőn, vagy a gyerekeire.

A szerző ov. főorvos, addiktológus, Nyírő Gyula Kórház (Budapest)