Persze nem egyedül teszi mindezt! Már rég a „nagyon nagyon furcsán” szerzett kétharmad bűvöletében vergődik. Képtelen világosan látni: Magyarország lassan-lassan nem kér belőle. Már éppen 9 (!) éve ígérget, hiteget. A hatalmi pozíciók megszerzésének totalitására tört: a világ sem állíthatja meg. Hova is tart?

Szeretné kibekkelni a még lehetséges válságos időket, az európai és világnyugtalanságokat. Reméljük, a neki szóló európai beszólások „hatását” nem csak a magyar Országgyűlésben tanúsított „túzok” kivagyisága jelzi. Fogalma sincs, hogyan tovább Szájerekkel, Schmittekkel, Deutsch Tomikkal, Meggyes Tamásokkal, Kósákkal –néhány „utánzót” csak kiemeltünk –ez az ország sehova sem jut, nemhogy a paradicsomba.

Tényleg képtelen felfogni, hogy a kétharmadot jó nemzeti célokra is felhasználhatta volna?

A második világháború utáni európai nagy nemzeti kibékülések árnyékában képtelen ez a szocialisták által is „felnevelt” bandérium félretenni az egyházi bosszúvágyakat lihegők revans vágyait.

Kerül, amibe kerül? Vegyük már tudomásul: egész Európának nem kellett a „történelmi keresztény” jelző Lisszabonban! A vatikáni pedofíliák, korrupciók árnyékában pedig mire számítanak még?

Bakó Ferenc Győr, Civil Kurázsi Kör