Az összes társadalmi költséget és hasznot, benne az egészséges környezet szempontjait is tekintve a hajózás a közúti, sőt a vasúti közlekedéssel is versenyképes lehet. Nem gondolom azonban, hogy emiatt olyan medret kellene kialakítani, amely egész évben az összes mélymerülésű hajó számára biztosítja a közlekedési lehetőségeket. Ilyen feltételeket sziklás gázlói miatt Németország és Ausztria sem kínál. Magyarország most formálja a következő évtizedek dunai flottáját és közlekedéspolitikáját – lehetőségünk lenne arra, hogy hajóinkat alakítsuk a folyómederhez, ne pedig fordítva. A Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Irodája egy korábbi állásfoglalásában (http://jno. hu/hu/?&menu=allasfog&doc=afjno-536-2010) bebizonyította, hogy nemzetközi kötelezettségeink nem kényszerítenek minket a jelenleginél szigorúbb hajózási feltételek biztosítására; ezt Brüsszelben sohasem fogják számon kérni rajtunk. A hatályos magyar szabályok a kötelező nemzetközi szabályokon felül terveznek olyan költséges mederátalakításokat, amelyek még jó ideig nagyobbrészt külföldi hajósoknak fognak hasznot hajtani.

Szalma Botond sötét képet fest arról, hogy duzzasztás híján milyen veszély fenyegeti az ivóvíz-szolgáltatást és a mezőgazdaságot. A valóságban a folyómeder mélyülése az elmúlt 30 évben csak egyméternyi volt, ezt is főként az építőipari célú kavicskitermelés okozta. Mivel ez 1992 óta tilos, a meder mára stabilizálódott. A Duna–Tisza közén megfigyelhető 2–6 méteres talajvízszint-csökkenés a Duna vízszintje fölött 30–35 méterrel következett be, tehát nem lehet összefüggésben a Duna medermélyülésével. Inkább a nedves területek lecsapolása, a csapadékhiány és a bányatavak felszínén elpárolgó talajvíz hatásaként állt elő ez a szomorú helyzet.

Szalma Botond szerint a hajózási korlátozások évente 8–10 milliárd forinttal rövidítik meg a magyar gazdaságot. Ez lehet, kérdés azonban, hogy egy sok százmilliárdos gátépítési program költségei ehhez képest mennyi idő alatt térülnének meg.

Végül jelezni szeretném: a két évtizedes bősi jogvita régen megoldható lett volna, ha a magyar fél álláspontját egyértelműen meg tudná fogalmazni. Ez azonban lehetetlen mindaddig, amíg vízgazdálkodási szakembereink rendre az ország hivatalos álláspontjával szemben álló nyilatkozatokat tesznek.

A szerző a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa