Azt gondolná az ember, hogy az általuk mindig hangoztatott kétharmados felhatalmazással indokolt törvényalkotási serénység milliónyi teendője közé csak befér egy olyan erős kétharmados törvény, ami az aggasztó szélsőjobboldali előretörésnek egyértelmű, törvényes gátat szabhatna.

Érdekes, hogy az egyéni törvényjavaslatokban hiperaktív 262 Fidesz–KDNP-s képviselői csapatból egy sem gondol arra, hogy ennek a megvalósítatlan Orbán-ígéretnek törvénybeli megoldásán törje a fejét, mert a szebb jövős polgárőrök, a feketemellényesek, de az aggodalomra okot adó Véderő is azt bizonyítja, a pofonosztogatás nem kellő irányba történik.

Az XXXL-es pofonokat Magyarország szegényebb, anyagi javakkal békafenékszinten rendelkező munkaképes polgárai kapják kedvezőtlen adóváltoztatás keretében, a munkanélküliségi ráta emelkedése keretében és amunkanélküli-ellátás idejének csökkentése formájában. No meg a kisnyugdíjasok a rohamosan emelkedő élelmiszerárak, közüzemi díjak és gyógyszerárak „ajándékcsomagjában”. A hatalmi bebetonozás fontosabb, mint a szociális gondolkodás és cselekvés.

Felvetődik az emberben a kérdés, hogy a fent említett, megfélemlítésre alkalmas erőket nem azért engedi-e a kormány működni, mert alkalomadtán jócskán lesz kiket megfélemlíteni az egyre gyarapodó elkeseredés, elégedetlenség miatt? Ugyanis egy korlátlan hatalomra törő ember megvalósítja az autokráciát, ami bizony nem létezhet erőszak nélkül. Ennek enyhébb, demokratikusnak látszó formája a parlamenti kétharmados autokrácia.

Tősér István Miskolc