Két párhuzamos univerzumban élünk ma Magyarországon: az egyikben jó szándékú tisztviselők használják fel Magyarország soros európai uniós elnökségét arra, hogy népszerűsítsék Európa elkötelezettségét amellett, hogy megoldja a romák Európa-szerte jelen lévő kirekesztésének súlyos problémáját.

A másik univerzumban a szélsőjobboldal által politikailag támogatott „polgárőrcsoportok” terrorizálnak roma közösségeket, miközben a kormány kevés bizonyítékát nyújtja annak, hogy elkötelezett lenne akár amellett, hogy megvédje őket, akár amellett, hogy a mindennapokban javítson a romák helyzetén.

Az első univerzumban a magyar miniszterelnök a romák befogadását a magyar EU-elnökség egyik fókuszának nevezte. Ennek példájaként a magyar elnökség egyik kiemelkedő pontja volt az Európai Unió képviselői, tagállami tisztviselők és civil társadalom szereplői április 8-i fő ülése, amelyen a Nemzeti Roma Integrációs Stratégia Európai Keretének létrehozását tárgyalták meg. Balog Zoltán, a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár és hivatala szorgalmazta, hogy az EU követelje meg a tagállamoktól és a csatlakozás előtt álló országoktól a konkrét cselekvési tervek kidolgozását a romákat Európa-szerte érintő számos problémára: a munkanélküliség csillagászati szintje, az elfogadhatatlan lakhatás, az iskolai szegregáció és a diszkrimináció más formái, az egészségügyi ellátáshoz és más közös javakhoz való hozzáférés elégtelenségének megoldására. Ezek a problémák Európa legnagyobb kisebbségét folyamatosan a létminimum alatt tartják, aláásva az emberi jogokat, növelve a társadalmi feszültséget, és akadályozva a gazdasági teljesítményt.

A másik univerzumban, Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök kormánya megkezdte a romapolitika reformját, számos megtorló jellegű intézkedést bevezetve, amelyek aránytalanul sújtják a roma népességet. Ezek közé tartozik például a büntetőjog új, „három csapás” elve, amely a visszaeső bűnözőkkel szemben lép fel: az a roma (és nem roma ), aki visszaesőként követ el akár piti bűncselekményt is, hosszú börtönbüntetésnek néz elébe. Másik példa a családi pótlék folyósításának felfüggesztése azon családok esetében, ahol a gyermek 50 tanórát igazolatlanul hiányzik az iskolából (bár ez a szabályozás is semlegesnek tűnik, de nyilván elsősorban a roma családokat célozza). A nemrég nyilvánosságra hozott Széll Kálmán Terv pedig javasolja a tankötelezettség 15. (vagy 16.) életévre való csökkentését. Amennyiben ez a terv bevezetésre kerül, az azt fogja jelenteni – és a kormánytisztviselők erről nyíltan beszélnek –, hogy azokat a romákat, akikkel gond van az iskolában, még korábban kilökhetik az iskola kapuin. Ezzel szemben, az OECD PISA 2009-es eredményeinek tanúsága szerint a korábbi kormányok integrációs politikája, valódi előrelépést hoztak a szegény közösségekből származó gyermekek műveltségének javításában.

Ebben az univerzumban még aggasztóbb a félelem és megfélemlítés erősödő légköre, amelyet a szélsőjobboldal terjeszt, és a kormány kezdetben tolerált. Március elején a magyar rendőrség tíz napig tétlenül állt, miközben egyesek terepmintás, katonai egyenruhában és más, a betiltott Magyar Gárda egyenruhájához hasonló egyenruhákban „járőröztek” a körülbelül 450 roma lakta Gyöngyöspata utcáin, minden alkalommal követve azokat, akik elhagyták otthonukat. Boltba, munkába és iskolába „kísérték” a lakókat, rájuk kiabálva és fegyverekkel, kutyákkal félemlítve meg őket. Ezt a csoportot, amely magát Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületnek nevezi, a nyíltan romaellenes politikájú szélsőjobboldali politikai párt, a Jobbik támogatja. A Jobbik által szervezett gyöngyöspatai demonstráció során 2500, fekete katonai ruhába öltözött ember masírozott végig a településen, nyíltan romaellenes üzenetet közvetítve. És az ilyen demonstrációk azóta is folytatódnak.

A Szebb Jövőért ideiglenesen elhagyta ugyan Gyöngyöspatát, de az egyik szélsőjobboldali szervezet (Véderő) visszatért a településre a folyamatos jelenlét szándékával. A Szebb Jövőért pedig demonstrációt tartott Hejőszalontán, valamint Hajdúhadházon is megjelent, hogy a félelem és a gyűlölet üzenetét terjessze. A belügyminiszter felszólította ugyan a „polgárőröket”, hogy fejezzék be a tevékenységüket, de a felszólítás nem sok eredménnyel járt. Sőt a kormány felszólításával éles ellentétben áll a Jobbik néhány tagjának azon kijelentése, amely a magyar „Ku-Klux-Klan” létrehozására hív fel.

Megnyugtató, hogy nemrégiben megkezdődött a bírósági tárgyalás azon négy szélsőséges ügyében, akiket romák ellen 2008–2009-ben elkövetett gyilkosságok és támadások sorozatával vádolnak. Ugyanakkor félő, hogy amennyiben a magyar hatóságok nem állítják meg a szélsőjobboldalhoz tartozó „polgárőrség” tevékenységét, a romák elleni erőszak megnövekedhet. Magyarországnak határozottan fel kell lépnie a gyűlölet ilyen megnyilvánulásaival szemben a társadalmi béke fenntartása, valamint annak érdekében, hogy Magyarországot az európai és nemzetközi közösségben továbbra is olyan államként tartsák számon, amely komolyan veszi saját ígéreteit és kötelezettségeit.

Akárhogy is alakul majd az EU roma keretstratégiájának a vitája, a romák integrációja elsődlegesen továbbra is a tagállamok felelőssége marad. Reméljük, hogy a magyar kormány hamarosan bejelenti a cselekvési tervét, amely biztosítani fogja valamennyi roma gyermek integrált környezetben való minőségi oktatását, zéró toleranciát hirdet a közhivatalnokok és politikai közszereplők gyűlöletbeszédei ellen, és azonnal fellép azokkal szemben, akik gyűlölet-bűncselekményeket követnek el, vagy részt vesznek a romák megfélemlítésében és zaklatásában.

A szerző az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) ügyvezető igazgatója