Miért nézi szótlanul, ahogyan a Jobbik egy évvel választási sikere után a lusta parlamenti homályból az őt szinte egyedül éltető cigányellenesség éles napfényére lép? Miért hunyja be a szemét, s parancsolja tétlenségre amúgy nem éppen erélytelenségéről ismert belügyminiszterét, holott kéttucatnyi kommandós Gyöngyöspatán és Hajdúhadházon is öt perc alatt véget vethetett volna a feketeruhások masírozásának? Miért tűri szótlanul, hogy a Jobbik megalázza Pintér Sándort, s személyében a kormányt? Miért asszisztál ahhoz, hogy pártja otromba törvényekkel a teljes magyar rendőrséget nemhogy csak elgyengítse, hanem egyenesen szembefordítsa – a közhatalommal?

Azzal pedig, hogy szerdán a Jobbik „mintavárosában”, Tiszavasváriban – az önkormányzat égisze alatt, közpénzből fizetett közmunkásokkal – megalakulhatott a csendőrség, lassan visszafordíthatatlanná lesz az a folyamat, amelynek végén felszámolják az erőszak állami monopóliumát. Azt amonopóliumot, amelyet egyébként a város jobbikos polgármestere is elismer. Nem is akar ő mást, mint hogy a csendőrök a közterület-felügyelőkkel – vagy akár a rendőrökkel – együtt járőrözhessenek. Ha ez megvalósul, a Jobbik pártcsendőrsége máris integrálódik az állami erőszakszervezetbe. Annak része lesz, legalitást nyer. De mi a baj a csendőrséggel, amely a Horthy-rendszerben és előtte is évtizedekig „jól működött, tekintélyes testület” volt, s hasonló sok demokráciában ma is működik? Nem a csendőrséggel van a baj. Egy rendvédelmi szervezetrendszert az állam sokféleképpen felépíthet, akár csendőrséggel, akár anélkül. A magyar szisztéma a II. világháború óta nélkülözte ezt a testületet. A gond azzal van, hogy ezt a csendőrséget és a többi paramilitáris szervezetet egy párt árnyékában civilek hozták létre. Nem általában a rend, hanem a rendpártiság nevében. És főképp: nem valamiért, hanem valami, ahogyan Tiszavasvári polgármestere mondja, „a keleti régiókra jellemző bűncselekmények” ellen. Magyarul: a cigányok ellen.

Ha a kormány még egy ideig csendben marad, akkor ezzel tudomásul veszi, hogy a közerőszak szervezetének pártsemlegessége végleg eltűnik. Elismeri azt is, hogy a rendőrségnek is egyik célja a cigányok megfélemlítése. Ami azt bizonyítja ismételten, hogy a magyar politikai elit, illetve az egész ország képtelen tisztességesen válaszolni a cigánykérdésre. Nem cselekvési teret nyit, hanem végleg sarokba szorít. Ahonnan csak erőszakosan lehet kitörni. Vagy ott rohadni.

A polgár pedig, aki szelíden bólogat a csendőrség éjszakai járőrözésére, mert még nappal sem szívesen lát akár csak cigány asszonyt is az utcán, észre sem veszi, hogy egy látens polgárháború aktív harcosa lett.