Akárhogy is, ki kell mondani: ha ma a szocialisták kormányoznának, drágább lenne az energia. Ezt nemcsak a zsigeri kormánypártiság mondatja velünk, hanem az MSZP friss közleményei is, melyekben az ellenzéki párt a díjemelési stop miatt ostorozza a kormányt. Természetesen ama logika mentén, hogy ha az energiacégek nem kapnak pénzt, az hosszú távon a lakosságnak rossz. Ezt egyelőre sem cáfolni, sem megerősíteni nem áll módunkban, így az sem világos, hogy ez egy mély, meggondolt, felelős hozzászólás, vagy csak nettó céges lobbi. De akár ez, akár az, nem kell egészen komolyan venni, ahogy fordított szereposztásban a Fidesz részéről sem kellett.

Energiafronton ugyanis még az sem tiszta, pontosan kik a harcoló felek. Az ágazat sajátossága és rákfenéje, hogy a lakásunkba érkező áram, gáz vagy hő mögött tarifák és műszaki paraméterek ezrei állnak. Ezeket a mutatókat nem a piac, hanem – természetesen csakis a mi védelmünkben – az irodák mélyén ülő emberek állítgatják, akik gyakorta élnek is a lehetőséggel. Egy-egy apró módosítás pedig milliárdokat csoportosít át egyik vállalkozótól a másikhoz. Egy mutató átírását ember nem venné észre, de ha kell, a változtatások melletti nyílt kiállás sem nagy kunszt.

Az energiarendszer oly bonyolult, hogy bárkibármimellettkellő számú „szakmai” érvet fel tud sorakoztatni ahhoz, hogy a közember csak legyintsen: jó, hagyjuk, csináljátok. A végén persze általában érezzük, valahogy megint nem mi jártunk jól. Hogy valaki megint milliárdokat lopott, persze tőlünk és persze törvényesen, sőt aktív törvényhozói segítséggel. Gyanúnkat emészthetetlen szám- és betűtengerrel be lehetne ugyan bizonyítani, de aki felkészültsége és posztja folytán erre alkalmas, azt régóta ez a rendszer tartja el.

Sajnálatosan kevéssé közismert, hogy az oly „mély” ellenségek, mint a Fidesz és az MSZP, vagy akár a két párton belüli irányzatok, a két frakció úgy, ahogy van, azonnal egy falanxba rendeződik, ha energetikai szabályokon kell módosítani. Miközben a felszínen puskaropogás hallik, a mély csöndjében hatalmas summákat osztanak szét.

A rendszer részei az energiaszektor külföldi befektetői is, mi mást tehetnének. Ha azt vesszük, hogy az „ördögi” Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai úgymond tizenötször emelte a gáz árát, Orbán pedig mondjuk félszer, akkor az energiacégeknek már régóta verniük kellene a tamtamot, majd tönkrement vállalkozásaik romjain elhagyni az országot. Ehhez képest az előző, szociálliberális érában komoly feszültségekről lehetett hallani a cégek és a kormány között, most meg inkább hallgatnak. Valamit tehát most is bizonyára kapnak és adnak, szó sincs egész pályás letámadásról, jut is, marad is, Brüszszelbe meg Berlinbe rohangálni pedig a világ balgasága.

A lakosság számlafizetési határidejének csökkentése szintén egy ilyen alku eredménye. A cégek régóta könyörögtek, hadd hajtsák be szigorúbban, ami jár nekik. Évi tízmilliárdokról van szó. A kormány lenyelte, rendpárti alapállásból még akár „kommunikálható” is. De ennek meglesz az ára, még akkor is, ha energiaár-emelés márpedig nincs.