Mivel is támadta a Fidesz a szocialista–liberális kormányok reformjait? Már abban a ritka esetben, amikor épp nem az egészet intézte el az emberek szándékos megnyomorításának vádjával. Ilyenkor azt mondták, hogy a vitatott intézkedéseket kapkodva, az érintettekkel való egyeztetés nélkül erőlteti rá a kormány az emberekre.

A nyugdíjrendszert illető sorozatos döntéseket figyelve az ember azon mélázik, hogy a kormányon lévő Fidesz mennyi fantasztikus és korábban elképzelhetetlen kommunikációs lehetőséggel ajándékozná meg az ellenzéki Fideszt. Mennyire elemében lehetne az ellenzéki Szijjártó Péter, amikor a kormány egyetlen tollvonással államosította hárommillió ember megtakarítását. Mit mondana a bírák váratlan nyugdíjba küldéséről a szóvivő, aki bármiből bármikor egy lépésben eljutott a „pofátlan”, a „hazug” vagy „a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás” kifejezésekig. A rendvédelmi dolgozók előre hozott nyugdíja pedig olyan jutalomjátékot jelentene számára, amely eddig ismeretlen irodalmi magasságokba emelné a politikai közlemény műfaját.

Ritkán látni ennyi következetlenséget, akarnokságot és méltánytalanságot. Az előre hozott nyugdíj fontos kérdés lenne. Okkal lehet felvetni, hogy miközben a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, miért mennek nyugdíjba olyanok, akiknél az életkoruk vagy fizikai állapotuk alapján ez nem feltétlenül lenne indokolt. Különösen a közszolgálat azon területéről, ahol létszámhiány van. Viszont. Hogyan lehet ezt a kedvezményt ugyanazzal a lendülettel megszüntetni, amellyel a közszolgálat más területén dolgozókat (bírók, ügyészek) nyugdíjba küldik? Ha a bíró 62-65 éves kora után nem alkalmas a munkájára, akkor a miniszter miért az?

Ami meg az akarnokságot illeti, mind a kényszernyugdíjazás, mind az előnyugdíjazásmegszüntetése úgy történik, hogy az érintetteknek esélyük sem volt az érveiket egyeztetésen előadni. A tűzoltóknak például meglehetősen komoly érveik vannak. Havi nettó 80-90 ezer forintért kockáztatják az életüket. És ez azért nem az a terhelés, amire azt lehet mondani, hogy ha ők igen, akkor miért ne mehetnének más szakmából is korábban nyugdíjba. A tűzoltók szerint ez megállapodás volt: alacsonyabb bér, rövidebb szolgálati idő. Emeljék fel a bért a kétszeresére, és akkor tovább szolgálnak. Ehhez képest a bér marad, de a korhatár változik. Nem méltányos.

Ahogy az sem, hogy a szigorítás azokra is vonatkozik, akik a korábbi feltételek mellett vállalták a munkát tűzben, vörös iszapban, viharban. A méltányos eljárás az lett volna, ha az új szabályokat fokozatosan léptetik életbe, mondjuk, egyfajta ösztönzőrendszerrel, amely segítene átterelni a fizikai terhelést tovább vállalni nem tudókat az irodai munka felé. De ez a kormány nem ösztönöz. Ellenfeleire inkább – meglátják a tűzoltók is – kígyót, békát kiabál.

És akkor hogy is volt annak idején az a mondás a békákkal és a mocsárral?