Az S & P stabilról a leminősítés lehetőségére utaló negatívra rontotta az amerikai hosszú távú adósbesorolás kilátását a rendkívül magas államháztartási hiány és az egyre csak növekvő államadósság miatt. Az USA május közepére az amerikai pénzügyminisztérium saját várakozása szerint is eléri a 14 300 milliárd dollárban meghatározott adósságplafont. Ugyanez Németország esetében most 2080 milliárd euró, vagyis 3011 milliárd államadósság. A legnagyobb európai gazdaság kapcsán a napokban közzétett számot ugyanakkor roppant komor tekintettel fogadták piaci körökben, hiszen ezzel a GDP-arányos hiány túllépte a 83 százalékot.

De Washington leminősítésének lehetőségétől kiverte a víz a befektetőket. Eddig az Egyesült Államokba senki sem mert belekötni. A hitelminősítők roppant elnézően bántak az ország besorolásával. Elég volt például tavaly augusztus végén a Fed első embere, Ben Bernanke kijelentése, hogy márpedig itt nem lesz defláció, és az ország nem esik vissza a gazdasági válság mély gödrébe – és máris lecsendesedtek a reakciók.

De miért is óvatos mindenki az Egyesült Államokat illetően? Azért, mert a globális gazdasági krízis elleni ütközetben Amerika a dárda hegye. Ha ott valami kicsorbul, akkor bizony hiába az akarat, sokkal nehezebben üti át a visszaeséssel fenyegető rém páncélját a fegyver. Így, szinte az arcátlanság határát súrolva, eddig minden maradt a régiben. Egészen hétfőig az Egyesült Államok hosszú lejáratú szuverén adósságának osztályzata az S & P listáján – csakúgy, mint a többi hitelminősítőnél – a lehető legjobb, „AAA” kategóriába tartozott.

Pedig az adatok vörös izzóként villogtak a pénzpiaci szereplők szeme előtt. Az Egyesült Államok államháztartási hiánya 2003 és 2008 között a GDP 2–5 százaléka között mozgott, ami magasabb az „AAA” kategóriába sorolt legtöbb szuverén adósénál. Ha mindez kevés lenne, elő lehet kapni a frissebb, 2009 évi hasonló adatot, amely szerint a GDP-hez viszonyított deficit már 11 százalékra rúgott és azóta sem csökkent markánsan.

De a hitelminősítők még ezek fölött is szemet hunytak volna. A legnagyobb szálka a szemükben bizonyosan az volt, hogy bár a válság 2008 óta tart, az amerikai politikai elit képtelen volt olyan egységes álláspontot kialakítani, amely mentén hosszú távon javítani tudnának a költségvetési helyzeten. Ráadásul a véleménykülönbség nem is nagyon csökken.

Cakhogy Barack Obama múlt héten a George Washington Egyetemen tartott programbeszédében mindenkitől áldozatvállalást kért, miután roppant fájdalmasnak mondott tervet vázolt fel. Az állam kiadásait 750 milliárd dollárral akarja csökkenteni 12 év alatt. Az elnök sorra rámutatott azokra a területekre, ahol muszáj spórolni. A két legmarkánsabb az egészségügy és a védelmi kiadások lennének, vagyis az eddig szinte szent tehénként kezelt Pentagonnak is be kellene érni jóval kevesebbel. Obama ellentmondást nem tűrően hangsúlyozta: nem akar arról hallani, hogy a legtehetősebbeknek járó adócsökkentő kedvezményeket meghosszabbítsák. Ugyanakkor a megszorítások nem érintenék a munkahelyteremtő beruházásokat és a jövőnek szóló beruházásokat, így többi között a zöldenergiát segítő fejlesztéseket vagy az orvosi kutatásokat. Az elnököt azonban elképzelései miatt nemcsak a republikánusok, hanem saját párttársai is élesen bírálták. Ezzel együtt: a kormány a minap – az elmondottakkal összhangban – 12 év alatt 4000 milliárd dolláros deficit csökkentést határozott meg. (Emlékezzünk csak, Németország államadóssága 3011 milliárd dollár.) A probléma az, hogy a republikánus többségű képviselőház ezzel szemben tíz éven belül szeretne látni 10 százalékkal magasabb, 4400 milliárd dolláros hiánylefaragást, úgy hogy az érintett módszerek és területek nem egyeznek a kormány terveivel. A politikai elit által keltett hatalmas diszharmóniát már az Nemzetközi Valutaalap (IMF) sem nézhette tovább, s megfejelve az S & P lépését úgy nyilatkozott: nem látszik az, hogy az Obama-adminisztrációnak megfelelő tervei lennének a költségvetés egyensúlyba hozására.

A hitelminősítő mindezekből kiindulva már arra is rávilágított: számolni kell azzal, hogy a kongresszusi megbeszélések egészen jövő év őszéig, az elnökválasztásokig nem hoznak eredményt. Ha mindez így lenne, akkor a legközelebbi hosszú távú adósságrendezéssel és a kiigazítással foglalkozó költségvetés a ma még ijesztően távolinak látszó 2014. évi lehet. Az pedig az ismert világ legnagyobb pénzügyi moguljának jó hírét is kikezdi, ha nem tudja pontosan eldönteni mit és hogyan is fizessen ki.