Vona Gábortól eltérően nekem nem másodkézből való emlékeim vannak a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek viszonyairól, hanem közvetlenül, fiatal szakmunkásként, majd műszaki értelmiségiként és cigányzenészként éltem át a nejloning, az orkánkabát, a dolce vita, a diáklázadások, Elvis Presley, a Beatles és a kvarcóra felejthetetlen korszakát. És volt még valami ebben a csodálatos korban, amit csak mi, romák éltünk át közvetlenül: a magyar cigányzenében végbement spontán harmónia szerkezet-váltást, amitől nemcsak zenénk hangzásvilága újult meg, hanem az akkor már romokban heverő identitásunk is, de ez valószínűleg nem is érdekli Vona Gábort, mivel nem illeszthető az ő eltorzult világképébe.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom gyűlöletben fogant, majd belőle lett a párt, és ez a mozgalom hozta világra a Magyar Gárdát, amely a nyilasokra emlékeztető öltözetével, masírozásaival igyekezett, utódszervezetei révén igyekszik ma is megfélemlíteni bennünket (lásd Gyöngyöspata, Hejőszalonta és Hajdúhadház, ahová Vona Gábor pimasz módon az ő fekete seregének asszisztálni hívja a cigány értelmiséget). Ez a megfélemlítés több helyen sikerült is, különösen, ha figyelembe vesszük az ugyancsak ellenünk elkövetett, hat áldozatot követelő Molotov-koktélos, puskás gyilkosságokat. Ez a két, látszólag egymástól független eseménysor ugyanis összetartozik. Ugyanazt akarják, csak a módszerük eltérő.

Az önök megveszekedett zsidó- és cigányellenessége nem ismer korlátokat. A legutóbbi napok eseményei mutatják, úgy gondolják, hogy még az írott törvények sem állhatnak az útjukba, a maguk által kreált, saját öncélú hatalmukat mindenekfelettinek tételezik. Mi más lehet ez, mint az übermensch huszonegyedik századi megfelelője?

Nem tisztem az igazságszolgáltatás elszámoltatása, de mint állampolgár és közvetlenül érintett, annyit talán megjegyezhetek, hogy a kiskunlacházi bravúrt leszámítva a rendőrség lehetett volna határozottabb, a bíróságok pedig elfogulatlanabbak. (Remélem, a most folyó per lezárását követően nem lesznek ilyen keserű tapasztalataink. Ami pedig a titkosszolgálatok tisztázatlan szerepét illeti ebben az ügyben, az enyhén szólva is furcsa).

Vona úr! Elnézést a kényszerű kitérőért, de higgye el, ezt meg kellett tennem, mert ebben az esetben is igaz a megállapítás, miszerint minden mindennel összefügg. Ugyanakkor engem is gátolnak a terjedelmi korlátok, mert szívesen beszámolnék Önnek, a történésznek arról, hogy mi minden történt az elmúlt évezredben ezekkel a jobb híján csoporttársadalomnak nevezhető közösségekkel a tulajdon és írásnélküliségtől napjaink felemás viszonyainak kialakulásáig, amiért leginkább a többségi társadalom olykor suta, olykor álszent intézkedései okolhatók, nem beszélve az erőszakos asszimilációt célzó késztetésekről. Kiemelten arról az eseménysorról, amely a huszadik század közepétől (az MSZMP 1961-es elhíresült határozata) a rendszerváltáson át mostanáig szó szerint szétzilálta és a társadalmon kívülre lökte a cigány közösségek nagyobbik részét, ami jelentős mértékben hozzájárult az Önök mozgalmának létrejöttéhez.

Ekkor talán megértené, mit jelent a természeti törvények által szabályozott életforma a családokban, a közösségekben, a csoportközi és kultúraközi kapcsolatokban. Az erőforrások megszerzésére kifejtett tevékenységek, a túlélési stratégiák alatt pedig kéretik nem a mai kusza, olykor még a többségi társadalom belső viszonyaiban is rendezetlen körülményeket, a cigány munkavállalókat konzekvensen kirekesztő gazdaságot érteni, hanem azokat a kézműves, háziipari, kereskedelmi, zeneszolgáltatási, gyógynövénygyűjtő, gombázó tevékenységeket, illetve a mezőgazdaságban rendszeresen végzett alkalmi munkákat, amelyek nem csupán a gazdasági viszonyokat konszolidálták, hanem jelentős szerepük volt az integráció folyamatának elősegítésében is. Ennek hiányában valóban nem marad más a külső szemlélő számára, mint a megszokott és jól bevált sajátszempontú értelmezéssel pálcát törni felettünk.

Hogy mi vár a felnövekvő cigány generációkra? Az nagy részben a többségi társadalom döntéshozóin múlik. Ha folytatják az eddig gyakorolt, elképzelés nélküli maszatolást, akkor az Ön jóslatának van esélye. De ha végre komolyan veszik a cigányok társadalmi integrációja által jelentett kihívást tudományosan megalapozott, stratégiai szemléletű, célirányos programokkal, és azok végrehajtásának konzekvens ellenőrzésével, akkor van esély a kibontakozásra.

Árulkodó az a megfogalmazás, hogy „emeljétek fel a cigányságot”. Nem azt írja, hogy emeljük fel…, bár én nem kívánkozom a Jobbik szintjére. És mit szólna ahhoz Vona úr, ha az ön háza körül masíroznának fel-alá kitartóan formaruhás, mondjuk népviseletbe öltözött cigányok? És üdvös lenne, ha máskor is az itt tanúsítotthoz hasonló hangnemet használna.

Egyébként Csehországban már a tettlegességnél tartanak.