Tüntetési eredmények: hány nulla?
Az előző években mégis inkább a nemzeti színek és a piros-fehér árpádsáv volt az utcai divat. Az idei tüntetési szezonban – a politikai kocka fordultával – visszaszorultak a nemzeti színek, viszont megjelent az európai kék, a munkásmozgalmi vörös zászló, valamint egy lobogó nélküli szabadságmozgalmi csíra.
A kéket és a vöröset az EU-elnökségünk miatt nálunk tüntető európai szakszervezeti szövetség hozta be. A megszorítások ellen, a szociális Európá ért tüntetők a legjobbkor jöttek a hazai szakszervezeteknek, az utób biak kék-fehérje éppen jól egészítette ki az európai tüntetők színeit. A nyugati divathullám behozta a harsány színek, dobok, kürtök, vuvuzelák világát, és remélhetőleg ki is fújja az évtizedek óta változatlan, karton-filctoll látványvilágot a hazai tüntetésekről.
A színgazdagság mintha fel is bátorította volna a magyarokat (a rendvédelmisek parancs ellenére egyenruhában mentek ki, a tűzoltók tűzcsapokat „ellenőrizgettek”, a szirénák hangját kilométerekről lehetett hallani). A korábbi évek könnygázos szezonja után most a tűzoltók lila füstbombái vették át a szerepet. A felspannolt szakszervezetekéhez képest a politikai színek elhanyagolhatóak: a Jobbik a cigánylakta falvakban mutatja magát, az MSZP-t alig láttuk. A „reaktivált” Charta, illetve az LMP megmozdulásán sokezren voltak.
Üdítő színfoltnak hatott, hogy a Gyurcsányt mocskoló árpádsávosok után pár évvel Orbánt diktátorozó chartások, illetve betapasztott szájú szabadságmozgalmárok vannak utcán. A sajtószabadság-csoport decemberben kezdődött – és eddig a március 15-i ötvenezres csúcson tetőzött – tüntetéssorozata is újabb színekkel gazdagította a tavaszi kollekciót. Majdnem százezernél tart a Facebook-csoportjuk létszáma, és 5–10 ezer embert nemcsak virtuá lisan, hanem valóságosan is többször megmozgattak. Az új alkotmány is hozzájárult a tüntetések színességéhez: áthúzott paragrafusjelekkel és LMP-s fehér álarcokkal tarkítva a palettát.
Korai lenne megmondani, hogy tartósan divatban maradnak-e ezek a színek. A szakszervezetek, civil kezdeményezések már most is – és egymástól még többé-kevésbé függetlenül – tízezreket tudnak mozgósítani, bár ez nem volt elég ahhoz, hogy akár egyetlen követelésük is teljesüljön. Az alkotmányt nem vonták vissza, a médiatörvényt nem módosították (ellenben a tüntetéseket a köztévé az állatkerti hírek szintjén kezeli), a munkavállalók jogait meg nemhogy nem állították helyre, de a „renitens” tűzoltókat megfenyegették. Egyelőre nem lehet megmondani, hogy a paletta ugyanilyen színes lesz-e a következő szezonokban is, hogy a szakszervezeti és civil tüntetők száma nagyobb lesz-e egy nullával – és párhuzamosan az eredményük is több lesz-e a nullánál.
