Tegnapi alkotmány a holnap Magyarországának
A fal leomlását követően, amikor Magyarország felszabadult a kommunista diktatúra alól, és Európa újra egyesült, Magyarország és Németország „csupán” módosították alkotmányaikat. A német alaptörvény érvényességét kiterjesztették az NDK-ra is. Amagyarok viszont az alkotmányukat, ami formailag 1949 óta érvényben van, alapvetőenmegreformálták és az európai értékrendhez igazították. Nyilván akkor is meg ma is – okkal – kritikával lehetett és lehet illetni, hogy a „német nép szabad önrendelkezési jogától vezérelve” 1990-ben nem hozott létre új, össznémet alaptörvényt. Az ország nyugati részére érvényes alaptörvényben ugyanis tulajdonképpen ez szerepelt. Magyarországon is az alapvető átdolgozás mellett foglaltak állást a kialakult történelmi helyzetben. Két évtized elteltével most már mérleget lehet vonni mindkét országban: a fennálló alkotmányok beváltak, Magyarországon szinte alig van pont, ami tartalmilag azonos maradt volna az 1949-es változattal.
Az, hogy a Fidesz visszanyúlt a régi, 1949 előtti alkotmányhoz, csupán a pszeudokommunizmus elátkozására szolgál, arra hogy a nyilvánosságot meg tudja győzni projektjének jogosságáról. A történelmi azonosulási pillanatokra való visszaemlékezés jelensége, ami korábbról eredeztethető, mint maga a kommunizmus, megfigyelhető némely más közép- és kelet-európai államban is. Bizonyos eseményeknek a „valós, létező szocializmus” történelmi képében többnyire nemigen volt helyük. Ilyen szempontból érthető ez a visszanyúlás. A forradalmak egy éjszaka alatt megtörténnek. A történelem feldolgozása viszont hosszadalmas, leginkább fájdalmas folyamat.
Miért van, hogy egy ilyen új alkotmány, még ha a parlamentben többséget élvező jobboldali konzervatív kormány részéről is kerül benyújtásra, nem akar semmi lényegeset változtatni a politikai rendszeren? Engem irritál az a szellemiség, amit ez az alkotmány áraszt magából. A preambulum visszanyúl a szent államalapítóhoz, a kereszténységhez és a koronához, és nem igazán illeszkedik a huszonegyedik századhoz. Vajon miért nem említették meg mindezeket 1989-ben? Akkor a magyarok voltak az elsők, akik rést ütöttek a falon, ami a Keletet a Nyugattól elválasztotta. 1989 nyarán az NDK-s menekültek képe beleivódott a németek kollektív emlékezetébe. Magyarországnak e lépése nélkül vélhetően nem omlott volna össze olyan gyorsan a kommunizmus és nem egyesülhetett volna újra Németország és Európa. Ezért a mai napig hálásak vagyunk a magyaroknak.
Az új alkotmány azOrbán-kormány további kezdeményezéseivel összefüggésben is aggodalomra ad okot. Az alkotmány a társadalom alapvető értékeit rögzíti. Egy kormány az ilyen mélyreható döntéseknél mutathatja meg a nagyságát és előre gondolkodását, ha képes rá, hogy a pártok határain túlnyúló konszenzust alakítson ki. Ez összefügg a politikai kultúrával is. Felmerül az a kérdés is, hogy mennyire lehet tartós egy ilyen alkotmány? Vajon hosszabb távon is biztosított-e a legitimitása? Az alkotmányozás folyamatának nem szabad senkit kirekesztenie, konszenzusra kell törekednie, és nem eredményezhet megosztottságot. A polgároknak, függetlenül a politikai hovatartozásuktól, azonosulniuk kellene tudni az alkotmányukkal! Így viszont félő, hogy az új alkotmány éket ver, és nem a megbékélést szolgálja. Pedig a magyar társadalomnak erre lenne komolyan szüksége. Az eddigiekben a politikai táborok ellenségesen feszültek egymásnak. Viszont ellentétben a Németországban szélesen gyökerező alkotmánnyal kapcsolatos hazafias érzelmekkel, a magyar alkotmány tervezetének anakronisztikus megközelítése éppen az etnikai kérdést állítja középpontba. Ezzel tudatosan rekeszt ki bizonyos társadalmi csoportokat.
Több rendelkezés is teret nyit a jobboldali konzervatív párt számára, hogy fontos állami posztok elfoglalásával a hatalmát a választási cikluson messze túlnyúlóan bebetonozza.
Az alkotmánybíróság hatásköre változatlanul korlátozott, mivel egyes olyan területek alkotmányosságának a felülvizsgálatára, mint pl. a költségvetés és az adók, nincs lehetősége, hatásköre néhány alapvető emberi jogra van korlátozva. A Fidesz egyéb közhivatalokat – mint például aMagyar Nemzeti Bank és a Legfelsőbb Bíróság elnöki tiszte – is hatalmának megszilárdítására használ fel a hivatali idők meghosszabbításával. Ehhez járul, hogy a felelős pénzügypolitika felügyeletére illetékes költségvetési tanács az államfővel közösen új választásokat írhat ki, amennyiben a parlament az adott év március 31-ig nem fogadja el az állami költségvetést.
Miért van az, hogy a magyarok vissza léptek a kisebbségi politikájukban és felszámolták a kisebbségi ombudsman intézményét?
A társadalmi értékként megjelenített házasságkötés az új alaptörvény tervezete szerint kifejezetten csak férfi és nő között lehetséges, mivel ez biztosítja a nemzet továbbélését. Ezek a rendelkezések a jobboldali konzervatívok hangulatkeltésének vonulatába tartoznak egész Európában a homoszexuálisok és más szexuális kisebbségek ellen. A magzat védelme pedig úgy került megfogalmazásra, hogy rá hivatkozva egy törvényjavaslat alapján akár a terhességmegszakítás teljes tilalmát is be lehetne vezettetni.
Mindezek a megfogalmazások a preambulumban láttatni engedik a visszalépés szellemiségét. Én azonban biztos vagyok abban, hogy a magyarok, ugyanúgy, ahogy a németek is, arra vágynak, hogy egy olyan sokoldalú Európa öntudatos tagállama lehessenek, amely elkötelezett a szabadság, a demokrácia és a szolidaritás eszméi iránt. Sok magyar tudatosan szakítani szeretne a múlt dicstelen részeivel és szeretne kollektív, ezeréves történelmi emlékezet keretében emlékezni a dicső pillanatokra. El sem tudom képzelni, hogy a liberális és haladó életszemléletet, amiben két évtizeden át éltek, fel akarnák váltani e paragrafusok jelentette korlátozásokkal.
Nyilván az utóbbi időben nem történt kellően határozott fellépés az EU-ban a diszkrimináció ellen. De ez nem csak Magyarországra igaz, ezt önkritikusan meg kell jegyezzem. Félő, hogy nem is annyira az euró gyengélkedése, mint sokkal inkább az alapvető értékrend eróziója fenyeget azzal, hogy az EU széthullhat. Ilyen megközelítésben a magyar alkotmányban erősebb kiállást szerettem volna látni az európai összetartás irányában. Erre nagy szükség van most Magyarországon, Németországban, de másutt is.
A szerző a Bundestag képviselője, a német SPD-frakció Európa-politikai szóvivője, a német–magyar parlamenti képviselők csoportjának elnökhelyettese. 2008-ban Sólyom László államelnök a Magyar Érdemkereszt tiszti fokozatával tüntette ki.
