Most pedig vizsgálat indul – na, nem a tehetetlenség miatt –, hanem a tüntetők ellen, mert fel kell deríteni a tiltakozó akció közben tapasztalt jogsértéseket. Ki vonult egyenruhában, ki nyitott ki és miért néhány utcai tűzcsapot, ki dobált el hanggránátokat, mert nem ért egyet a nyugdíjkedvezmények megvonásával? Füstbombákat dobálni nem helyes, ám ez a front mégiscsak komikus kissé, ha a másikat, a Jobbik arcvonalát nézzük. A Jobbik nem tehet mást: vonul, vonul és vonultat, mert egyetlen adu volt és maradt a kezében: a cigányellenesség. S ha nem vonulna, mint politikai mozgalom kiszáradna a Fidesz parlamenti árnyékában.

Hogy meddig vonulhat, azt talán csak maga a miniszterelnök tudja. Ám, ismerve a kormányfő taktikai érzékét, valaminek hamarosan történnie kell. Mert az nem lehet, hogy az európai cigányság beilleszkedésének uniós programjához nevét adó soros elnök sokáig mereven nézze, ami Hajdúhadházon és Gyöngyöspatán (is) folyik. Hogy a Véderő, a Betyársereg, a Titkolt Ellenállás és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület alvégről a felvégre és vissza masírozzon, hogy a helyi romákat megtanítsa félni, hogy a Véderő a patai romasorra néző katonai kiképzőtábort építgessen, hogy a Jobbik parlamenti frakcióvezetője szónoklatot tartson e paramilitáris szerveződések tiltakozó gyűlésén. Az erődemonstráció nemcsak a romáknak szól, hanem a magyar közhatalomnak is. Ha így van, akkor a kérdés csupán az, mire vár az egyébként oly vehemens kormányfő.

Kevés kétségünk lehet: az új alkotmány hétfői elfogadásával és húsvéthétfői szentesítésével új korszak kezdődik az ország életében. Csodálkoznék, ha a kormányfő nem éppen arra várna, hogy a közfelháborodás a rendőrség „tehetetlensége” miatt még hangosabbá váljék, s hogy a rend és a paramilitáris szervezetek elleni fellépés követelését ne használná ki az alkotmány melletti rokonszenv növelésére. Ki tehetne szemrehányást a kormánynak, ha a jövő januári hatálybalépés előtt már most az új alaptörvény szellemében eljárva, annak a szükséghelyzet könnyű kimondását lehetővé tevő szabályozásának a szellemében odavágna, ahol a fekete egyenruhások vonulnak?

E felismert szükséghelyzet hamar addig feszülhet, amíg a kormányfő taktikai érzéke azt diktálja: most nemcsak kell és lehet, de érdemes is lépni. Hol itt, hol ott. Mindehhez elég volt az eddigi jogrendszer is. Hiszen a rendfenntartás joga állami monopólium volt és maradt. De: kétharmad most van, új alaptörvény és bizonyítási kényszer pedig most lesz...

Hogy mindez egy karcsú összeesküvés-elméletre hajaz a gyülekezési szabadság korlátozásának a gondolat legmélyére száműzött lehetőségével együtt? A szomorú az, hogy még ez volna a kisebb baj. A nagyobb meg az, ha minden az, aminek látszik. Ha a kormánynak valóban nem volna semmilyen elképzelése arról, mi a teendő.