A stábok már ugrottak is a kamerákhoz. A botrány azonban ezúttal elmaradt. Hacsak nem tekintjük a közgyűlés egész ténykedését botrányosnak. S nemcsak az egyre indulatosabb és helyenként sértegetésig alacsonyodó cirkusz okán. Tarlós István elmés, ámde helyenként pengeként hasító kiszólásai eleinte üdítő szünetnek számítottak az előterjesztések és szavazások imamalmában. A történéseknek különös ízt adott a várakozás. Mikor szólnak vissza a szocialisták? Meddig alázhatóak? Sokáig úgy tűnt, a végtelenségig.

A varázslatok azonban egyszer megszakadnak. Tüttő Kata még semmit se szólt, amikor a főpolgármester megjegyezte, hogy jólesően bizsergeti az érzékeit, de frakciótársa a hazugozáson már kiakadt. Minél jobban hergelte magát emiatt, annál gyorsabban fogyott a felhalmozott szimpátia. Lassan az egész testület átlépte a Rubicont. A következő ülésen már sértés sértést követett, érdemi vita már alig volt. Nem mintha korábban lett volna remény az előterjesztői szándék megváltoztatására. Az észérvek éppúgy hidegen hagyták a fideszes városatyákat, mint az indulatvezéreltek. A szavazógép hibátlanul működött. A testület megszavazta az összes közműcég egyetlen holdingba tömörítését, a közlekedési ügyek egy kézbe vonását, az összes cégvezető menesztését, a hajléktalanellátó szervezetek felszámolását, az elvonásokat, a bizottságok társalgási klubbá silányítását. Soha még ilyen szűk körben nem hoztak döntéseket Budapestről, mint ma. Az alakulás óta szinte nem volt olyan közgyűlés, amelyen ne szavaztak volna át néhány fontos döntési jogkört a főpolgármesterhez vagy az általa –a szó minden értelmében uralt – közgyűléshez.

De a láthatatlan cérnák is elszakadnak egyszer. Még a vitákból eddig kimaradó LMP-nél is. A városvezetés azzal a javaslattal állt elő, hogy a közgyűlések meghívóját az előterjesztésekkel elég az ülések előtt négy – rendkívüli esetben három – nappal előbb kézbesíteni a képviselőknek. Ez lehetetlenné teszi a témákat előzetesen megtárgyaló bizottságok összehívását, a szakmai vitákat, hiszen ezekre fel is kellene készülni. Enélkül hogyan dönthetnének felelősen milliárdos, illetve ágazatokat, városrészeket érintő kérdésekben? A módosítás gyakorlatilag elveszi a döntés jogát a közgyűléstől, és olyan körnek adja át, amely fölött nincs demokratikus ellenőrzés. Az LMP szerint a fideszes városvezetés ezzel díszletté degradálta a Fővárosi Közgyűlést. Az ellenzéki frakció Alkotmánybírósághoz fordul.

Az ország ügyei után a városban élők sorsáról is egyetlen akarat szerint döntenek. A többieknek marad a színház. A díszlet. De a darab végét még nem ismerjük.