Rákosi öröksége
Az első hiba, hogy ha eme fizetőeszközünket két parlamenti ciklusra és utána némi előszobázásra ítéljük, akkor legkorábban kb. 2020-ban csatlakozhatunk az eurózónához. (Az új alkotmányt csak két, egymást követő, minősített többségű parlament módosíthatja, tehát 2014 és 2018 után lehet csak változtatni.) Ez még csak a kisebbik hiba, hiszen tudjuk, hogy az Európai Unión kívül (és az eurón kívül) is van élet…
A nagyobbik baj az, hogy a „fülkeforradalom” hevületében, amikor tereket, utcákat átnevezünk, átszervezzük a közigazgatást, és szinte minden területen pezseg a változás, megújítás szándéka, a kommunizmus utolsó csökevénye, a forint, szinte bebetonozódik.
Akik már akkor is éltek, talán emlékeznek rá, hogy a forint 1946-os bevezetését a Magyar Kommunista Párt, és személyesen Rákosi Mátyás szinte kisajátította, a baloldal sikerének feltüntetve a pénzügyi stabilizációt. Nagyon sokan elhitték ezt a kegyes csalást, hiszen az egyszerű munkások, a parasztság kevésbé értette és értékelte a háttérben történő folyamatokat, nekik megváltást hozott az új pénz a milliárd-billió pengők után.
Talán most lett volna itt az ideje (ha már úgysem akarunk mostanában eurót), hogy ezt az utolsó, kommunista csökevényt is átnevezzük. Gyorsan kéne erről ismét nemzeti kérdőívet kreálni, mármint az új pénz nevéről, minden háztartásba, hiszen nem mindenki szeretné újra a forint elődjét. Széles a választék: lehetne az új fizetőeszköz neve pengő, tallér, dénár, korona.
Sőt: ha már váltanánk, talán lehetne a gazdaságot is felpörgetni általa. Egy dénár = száz forint, vagy egy pengő = ezer forint, s újra visszajönnének a nem szép, de olcsó és könnyen pótolható alumíniumfillérek (Mal Zrt!), avagy az egy-, két-, ötdénáros érmék. A forintos nikkel meg a réz gyarapíthatná a nemzeti vagyont, a bevont papírpénz (megdarálva) néhány fagyos télen kiváló fűtőeszköz hátrányos térségek iskoláiban.
Ez lenne az igazi hőstett, kiirtva az utolsó kommunista csökevényt, Rákosi elvtárs örökségét!
Ötvös J. Attila újságíró
